Sziasztok, itt a kövi fejezet, remélem tetszeni fog, jó olvasást.
6.Fejezet.
Ma hamarabb
jöttem haza a munkából, mivel este vendégek jönnek hozzánk. Nagyon izgatott
voltam már, ahogy Nora is aki éppen a nappaliban játszott. Folyton rá
pillantottam, nehogy valami baja essen. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ő
van nekem. Annyira szeretem, mint még senkit sem. Olyan furcsa és egyben jó
érzés hogy ő van. Sok helyzetben a jelenléte az, ami képes arra, hogy
megnyugodjak. Az étel már lassan kész volt és nagyon reméltem, hogy ízleni fog
nekik. Rob azóta nem próbálkozott és az volt az érzésem, mintha csak a
megfelelő pillanatra várnia. De nagyon remélem, hogy nem fog Alex előtt valami
örültséget csinálni. Furcsa volt ma előbb itthon lenni, de jó is. Nora segített
kitakarítani és közben nagyon jól elvoltunk.
Egy olyan
ételt találtam ki, amit még anya tanított meg, és amit a legjobban el tudok
készíteni. Ananászos csirkét és hozzá zöldséges rizst. A kedven ételeim egyike,
így elkészíteni sem valami nagy nehézség. Előételnek pedig csináltam egy kis
sajt krémlevest.
Alex még nem ért haza és nem is nagyon értettem, hogy miért,
ilyenkor már itthon szokott lenni. A telefonra pillantottam, ami a
konyhaszekrényen volt, és nagyon szerettem volna felhívni, de inkább nem tettem.
Mi van, ha valami fontos tárgyalása van, így inkább az ételre figyeltem. Már
főzés közben felszaladtam felöltözni, és Norára is adtam egy csinos ruhát.
A csengő
ébresztett fel a gondolataimból és miután megnéztem, hogy az étel szépen fől,
és rápillantottam Norára, már mentem is az ajtóhoz. Az ajtóban a fiúk álltak
- Sziasztok
– mosolyogtam rájuk miközben kitártam az ajtót – gyertek beljebb. Először Rob
lépett be, aki két puszival köszöntött, majd utána Richard és végül Kevin, aki
szintén csak két puszival köszöntött.
- Hű ha
tudtam volna, hogy ilyen jól lehet keresni a céggel, már előbb csatlakoztam,
volna – mondta Rob miközben körbeforgott, hogy jobban szemügyre vegye a házat.
- Valóban
nagyon szép ház – jegyezte meg Kevin valamivel visszafogottabban, mint Rob. Még
mindig megmosolyogtatott, hogy ők ketten mennyire is mások.
- És még
csak a bejáratnál vagytok – Richard már sokszor látta a házat, így ő már tudta,
hogy valójában milyen nagy is. Eleinte nekem is nagyon nagy volt, de Alex
ragaszkodott hozzá, mondván, hogy legyen hely a gyerkőcöknek.
- Ne álljunk,
itt gyertek beljebb – javasoltam, majd előre mentem, ők pedig követtek. A
nappaliban Nora ugyan ott volt ahol hagytam és szépen eljátszadozott nem is
figyelve a környezetére. Csodálni tudtam benne, hogy még olyan gondtalan és
teljeséggel ki tudja zárni a külvilágot. Ha lehetne, örökre megóvnám gondoktól,
de tudom, hogy attól lesz majd még erősebb és kitartóbb. Ám mint minden anyában,
úgy bennem is megvan az az ösztön, hogy mindentől óvjam őt.
- Sajnálom,
de Alex még nincs itthon – mondtam miközben gyorsan a konyhába mentem megnézni,
hogy hogyan halad az étel.
- Megint
sokáig dolgozik? – kérdezte Richard a nappaliból.
- Őszintén
szólva nem tudom. Fel szerettem volna hívni, de ha éppen valamilyen tárgyaláson
van, akkor csak zavarnám.
- Ilyenkor tárgyaláson?
Nem hiszem, hogy olyan cégnél dolgozik, ahol olyan sok ügyfelük van, hogy
egészen idáig dolgoznia kelljen. – Habár Rob szavai felbosszantottak, valóban
megfordult már nekem is a fejemben, de semmi pénzért nem osztottam volna meg
vele. Amikor Robra pillantottam, hogy visszaszóljak neki valami nem éppen
kellemeset számára a döbbenet elfeledtetett velem mindent. Ugyanis kezeiben ott
volt Nora és éppen Rob nyakláncával játszott. Rob felém azzal a szokásos nem
érzek semmit és nem jelent nekem senki semmit arccal nézett és amint Norához
fordult arca megváltozott. Szemei ellágyultak és arcára nagy mosoly ült. Akár
órákig is tudtam volna őt bámulni, de ez nem volt lehetséges. Mégis miért
viselkedik vele másképpen. Miért nyitja ki neki a lelkét és másoknak miért nem?
Még egy utolsó pillantást vetettem felé és elhatároztam, hogy kiderítem majd
figyelmemet újra az ételnek szenteltem.
Amint kész lettem
a vacsorával Kevin és Richard segített megteríteni, míg Rob továbbra is Norával
volt. Mosolyogva pillantottam mindig feléjük, és vélhetően ezt Kevin is
észrevette.
- Teljesen
megváltozik ilyenkor. Olyan más lesz, mintha olyankor mutatná ki a valós énjét,
ami tényleg ő. – Eltűnődve néztem Kevinre, miközben a kiejtett szavain
gondolkodtam.
- Anya -
hallottam meg egyetlen csöppségem hangját és rögtön felé is fordultam. Rob felállt vele a kanapéról, majd elindult
Norával felém.
- Azt
hiszem, most már az anyukája kell neki – mondta és már nyúltam is érte. Amint
kezeim között volt, nagy puszit nyomtam arcára. Az órára pillantottam és egyre
nyugtalanabb lettem. Remélem, hogy nem esett semmi baja sem. Sohasem szokott
késni.
- Sajnálom.
Alex sosem szokott késni – szabadkoztam, hisz nem akartam, hogy így ismerjék
meg. Főleg azt nem akartam, hogy Rob előtt Alex ne legyen tökéletes. Valamiért
meg akartam neki mutatni, hogy Alex tökéletes és hogy jó választottam még a
legelején. És hogy sosem fogom megcsalni. De miket is beszélek, hisz már
megcsaltam. Gondolataimból a kulcs
zörgése zavart fel. A benntartott levegőt hangosan fújtam ki, majd a fiúkra
mosolyogtam.
- Sajnálom,
hogy késtem, de ma nagyon sok munka volt – jött be majd rögtön kezet fogott mindenkivel.
Utoljára pedig elém lépett és átkarolt – szia, édes ne haragudj – lágy, ám de
gyors csókot nyomott ajkaimra, majd Nora homlokára is adott egy puszit.
A vacsora
kimondottan nyugalmasan telt el és még Rob sem csinált semmit, kivéve hogy
folyton engem nézett. Nora is evett velünk, majd amint végeztünk, a fiúkat
magukra hagytam és felvittem Norát megfürdetni.
Jól eljátszottunk
és persze csurom vizes lettem, de nem számított. Az a lényeg hogy az én
tündérem jól érezte magát. Azért próbáltam sietni hisz mégsem illik őket ott
hagyni ilyen sok ideig. Norát a kedvenc pizsamájába öltöztettem, majd egy mese
után elaludt, így mehettem vissza. De előtte át kell hogy ölözzek, hisz így még
sem mehetek le. A szobánk felé vettem az irányt, ám amikor beléptem nem várt
személlyel találtam szemben magam. Rob a szekrénynél állt és éppen a képeket
nézegette.
- Te meg mit
keresel itt? – Hangom talán gúnyosan hangozhatott, amit nem akartam.
- Én csak a
mosdót kerestem, de nem találtam és véletlenül ide jöttem – mondta miközben
kezeiben egy kép volt. Lassan odalépkedtem hozzá majd felém fordítottam a
kezében lévő képet. Én voltam rajta nagy pocakkal. Ezt a képet szerettem mindig
is a legjobban.
- Gyönyörű
vagy – fordult felém Rob.
- Köszönöm –
pirultam el azonnal – valójában úgy néztem ki, mint egy bálna.
- Nem, hanem
inkább, mint egy gyönyörű szép állapotos nő, aki sugárzik a boldogságtól –
mosolygott rám. Nem tudtam mást nézni csak Robot. Mitől lett ismét más? Ismét olyan,
mint milyen Norával szokott lenni.
- Mi annak
az oka, hogy néha teljesen máshogy viselkedsz, mint azt ahogy szoktad mutatni
mindenki előtt. Melyik a valós éned? – Arca újra felöltötte a szokásos maszkot
és rám pillantott.
- Vannak
olyan titkok, melyet csak kevesen tudnak. Nekem is vannak titkaim.
- Egyszer
elmondod majd? – néztem rá kíváncsian.
- Talán… -
mondta majd visszatette a képet a szekrényre. Rengeteg kép volt ott mindegyiket
jól megnézte és mikor azokra a képekre esett a pillantása arca, amin Alexel
volta, elkomorult és rögtön tovább pillantott.
- Ők itt a
szüleid? – mutatott arra a képre, ami nem sokkal Nora születése után készült.
- Igen ők –
vettem el a képet a szekrényről. Ritkán találkozunk sajnos a munkám miatt, de
amikor sikerül, akkor folyton Norával vannak. Nagyon szeretik őt. – Mosolyodtam
el. Jó érzés hogy ennyire szeretik az unokájukat. – Először apa ellenezte, hogy
Alexel legyek és mikor kiderült, hogy állapotos vagyok, nagyon mérges volt, de
anyának mindig is megvolt az a különleges képessége, hogy meg tudta nyugtatni.
Végül aztán beletörődött, de akkor is éreztem, rajta hogy a lelke mélyén még
nem tudta elfogadni. És mikor meglátta legelőször Norát, akkor tört meg a gát.
Annyira megszerette az unokáját, hogy oda sem akarta adni anya kezébe. Ez még
mai napig is így van. Nora imádja a nagyapját.
- Gondolom
nem terveztétek Norát – nézett rám Rob. Először meglepődtem a kérdésén és azon,
hogy most mennyire is más. Azt akartam, hogy ahányszor csak beszélünk, mindig
ilyen legyen, így hát válaszoltam a kérdésére.
- Nem,
valóban nem. Még nagyon fiatalok voltunk, de nem szerettem volna elvetetni, nem
lettem volna rá képes. Sokan vannak, akik bármit megadnának azért, hogy
gyermekük lehessen, én meg csak úgy dobjam el, ami már megvan? Erre nem lettem
volna képes. Amióta megtudtam, hogy ő van, azóta szerettem. Alex reakciójától
nagyon féltem hisz ő is csak 23 éves volt és ilyen fiatalon nem mindenki akar
apa lenni. Féltem, hogy elhagy és magamra maradok a kicsivel, de nem így lett.
Ugyan nagyon meglepődött, mégis miután magához tért a döbbenetből, örült neki.
Az ő szülei eleinte nem kedveltek, de mikor tudomást szereztek róla, hogy
unokájuk lesz minden megváltozott. Többet találkoztam velük és jobban
megismertük egymást.
- Értem.
Valószínűleg én Alex helyében kiakadtam volna, ha olyan fiatalon a barátnőm
bejelenti, hogy apa leszek.
- Szóval nem
szeretnél gyereket?
- De, valószínűleg
majd jó pár év múlva, mikor már kiélveztem a szabadságot. Nem szeretem a kötelezettségeket.
- Valahogy
sejthettem volna, hogy így vélekedsz - álltam fel az ágyról, ahova időközben
leültünk. Rob elkapta a csuklómat
gyengéden fogta, majd felállt velem szembe.
- Ne az
alapján ítélj el engem, amit olyankor látsz, mikor sokan vannak velem. Tudom
nehéz elhinni, de én sem voltam mindig ilyen – közelebb lépett hozzám és a bal
kezével átkarolva a derekamat húzott közelebb magához.
- Van benned
valami, ami úgy vonz, mint senki máshoz. Te más vagy és még nem jöttem rá hogy
mi az, de rá fogok jönni. – Ajkai közel voltak és titkon vágytam rá, de tudtam,
hogy nem szabad főleg nem az Alexel közös szobánkban. Elléptem tőle és igazán
büszke voltam magamra, hogy nem inogtam meg. Mert valljuk be annak ellenére,
hogy tudom, nem szabadna, mégis vonz. Igaz az a mondás hogy mindig a tiltott
gyümölcs a legédesebb. Bementem a gardróbba, majd gyorsan átvettem a ruhámat.
Amikor visszamentem a szobába, már nem találtam ott Robot, aminek egyrészt
nagyon is örültem másrészt elkeserített, hogy nem lehetek a közelében. Vetettem
egy pillantást a képekre, melyeket nem is olyan rég néztünk, majd elindultam le
a többiekhez, de előtte még benéztem Norahoz. Édesen aludt a maciját
szorongatva.
Leérve
hangos nevetést hallottam, így rögtön a nappaliba mentem. A fiúk borral a
kezükben hangosan nevettek. Alexhoz léptem, majd az ölébe ültem. Láttam Robot,
ahogy a szeme megvillan, és hogy tartania kell magát nehogy a már meg szokott
maszk leessen. Számomra teljesen érdektelen dologról beszéltek, így inkább a
konyhába mentem és elmosogattam.
Amint
végeztem visszamentem a fiúkhoz ismét visszaültem Alex ölébe, majd hallgattam,
hogy miről beszélnek. Csupa jogi ügyekről beszéltek, ami nem igazán érdekelt
jelenleg. Elég ha napközben ezt hallom este már nem szeretném. Éppen a fejemből
néztem ki mikor megütötte egy mondat a fülemet.
- Majd a
következő kis lurkóval – mondta Alex miközben kezét a hasamra tette. –
Ledöbbenve néztem hol a meglepődött fiúkra, hol pedig Alexre. Mégis miről
beszél? Következő gyerek? De hisz nem is említette, hogy szeretne.
- Csak nem
útban van már Nora kistestvére? – kérdezte Richard, mire talán túl gyorsan is
válaszoltam.
- Nem –
hangom kimért volt és éles. Alex mégis miről beszél? Nem hiszem el. Először ezt
nem velem kellet volna megbeszélnie?
- Nem még
nem. De tervezzük – mosolygott Alex majd egy másodperc erejéig Robra nézett,
miközben puszit nyomott az arcomra.
Próbáltam
haragomat visszafojtani, ahogy a szavakat is, amik kikívánkoztak jönni, de nem
akartam Richardék előtt Alexel veszekedni.
- Hozok még
bort – álltam fel majd elindultam a pince felé. Mégis hogy gondolhatja ezt?
Erről talán engem is meg kellet volna kérdeznie, vagy talán egyedül csak ő
érintett ebben? Idegesen csaptam a szekrényre, majd mikor újra akartam egy kéz
elkapta enyémet megakadályozva, hogy ismét nagyot üssek. Értetlenül néztem rá,
mire azonnal magyarázkodni kezdett.
- Nem szeretném,
ha valami bajod esne – lágyan fogta kezemet és olyan selymes volt bőre, hogy
azt kívántam bárcsak belesimulhatnák ebbe a tenyérbe. Erőt vettem magamon majd kezemet kitéptem az
övéből. Az édes borokhoz mentem, majd azokat kezdtem el nézegetni, de valójában
azt sem tudtam melyik milyen. Nem értem Alexet, ennyi erővel én is csinálhatnám
azt, hogy abbahagyom a fogamzásgátló szedését és akkor már meg is van, a gyerek
majd elé állok hogy: hé egyébként gyereket akartam és már meg is van hát nem jó.
Lehet, hogy ez azért mégis durva, de fáj, hogy meg sem kérdez semmiről sem.
Egyszer csak azt éreztem, hogy Rob szorosan az ölelésébe von, én pedig
készséggel bújok hozzá. Mélyen magamba szívtam csodás illatát és éreztem, ahogy
egyre jobban elönt a nyugalom.
- Most már
jobban vagy? – Súgta lágyan a fülembe, amitől megborzongtam.
- Igen –
bólintottam majd el akartam lépni tőle, de ő összekulcsolta kezeinket majd a
kisebb kanapéra húzott, ami idelent volt. – miután leültünk várakozóan nézett rám
és tudtam arra vár, hogy elmondjam. Úgy éreztem ha elmondom akkor utána sokkal
jobb lesz. Így hát nekikezdtem.
- Esküszöm
sosem bántam meg, hogy lett egy lányom, erre isten a tanúm, de akkor olyan sok
mindent abba kellett hagynom és most hogy minden olyan jól megy nem hagyhatok
ismét mindent abban. Persze szeretnék majd Norának egy testvért, de nem most.
Most minden olyan bonyolult. Nem hagyhatom ott a céget és Alex, hogy gondolta
ezt. Egy házasság arról szól hogy mindig mindent megbeszélünk. Tudom talán egy
kicsit tulságossan is kiakadtam de …
- Sss –tette
ujját a számra hogy elhalgatason. – Nekem nem kell szabadkoznod. Lehet külső
szemlélőnek valóban túlzás lenne az hogy ennyire kiborultál de ezt csak te
tudhatod. Nem mindenki lesz fiatalon anya és ez benned a csodálatos. Mert az. Alexnek
valóban veled kelett volna ezt meg beszélnie és nem pedig mások előtt mondani
olyat, ami téged is érint, sőt leginkább téged, ráadásul úgy hogy nem is tudsz
róla.
- Hogy
lehetsz most ilyen rendes, máskor meg olyan..olyan nőcsábász.
- Ne hidd azt,
hogy jó vagyok. Hidd, el itt a legjobban én örülök annak hogy nem szeretnél
gyereket. Kristen jobb, ha tudod a szándékaim közel sem tisztességesek. Mindig megszerzem,
amit akarok és ez esetben téged akarlak. Tudom, hogy ezzel egy egész családot
teszek tönkre és ezért lehet is utálni. De abban biztos vagyok, hogy vagy így
vagy úgy de az enyém leszel. Sosem adtam fel még semmit és ezt nem most fogom
elkezdeni – nézett a szemembe majd felállt és elment. És ekkor még nem
sejtettem hogy a jövőm nem éppen úgy fog alakulni ahogy én azt elterveztem.
Remélem tetszett, kérlek írjatok komit! :)
Drága Beky :))))))
VálaszTörlésEl sem hiszem,hogy itt van a friss.Rettenetesen vártam már és amikor megláttam mindent félredobtam.Nos,sok minden volt ebbe a fejibe.Nekem nagyon gyanús Alex!Szerintem van valakije..reménykedem benne:) Mondjuk én is teljesen kiakadtam volna ha minden szó nélkül bejelenti,hogy lesz még egy gyerek.Rob pedig egy macsó tündér volt,de komolyan:) És a végén volt,egy mondat ami annyira Fiftys volt.Nagyon várom a folytatást.
Puszi
Szia
TörlésNagyon örülök hogy ennyire vártad már. Van is okod gyanakodni Alexre de ez majd később kiderül. Ki nem akadna ki ha a megkérdezése nélkül döntenek valami olyanról amiben ő is főszerepet játszik. Ez tetszik Rob macsó tündér. :) Talán azért volt olyan az a mondat Fiftys mert én is nagy imádója lettem és tudat alatt is de belemászik a történetbe.
Köszönöm hogy írtál.
Puszi.
Szia!
VálaszTörlésNagyon jól sikerült a feji. Nem gondoltam Robról, hogy kiteríti a lapjait. Majd kiderül hogyan valósítja meg.
Alex könnyen bevállalná a második gyereket, csak nem tudom figyelembe veszi e Krisnek mit kellene feláldozni. (nem mintha baj lenne, de meg lehet érteni Krist)
Várom a folytatást.
Nóci
Szia
TörlésÖrülök hogy tetszett. Na igen Rob kiterítette ugyan a lapjait de lehet hogy mégsem úgy sikerül minden mint azt ahogy ő szeretné. A gyerek témával még lesznek gondok.
Köszönöm hogy írtál.
Puszi
Szia Beky!
VálaszTörlésBocsi, hogy csak most tudtam elolvasni, de eddig egy kicsit elfoglalt voltam. :)
Összegezve nagyon tetszett a fejezet! Jó volt, hogy Rob egy kicsit lejjebb adott a stílusából, de a végén újra megérkezett, így nem volt belőle hiány. :D
Szokás szerint Nora volt a kedvencem. Jajj annyira cuki. Erre nincs jobb szó. :D
Nagyon várom a folytatást!
Puszi: Lexy
Szia Lexy
TörlésSemmi gond az a lényeg hogy elolvastad. És örülök hogy tetszett a fejezet. Tudodom hogy nem nagyon kedveled Robot de remélem hogy a végére majd más lesz a véleményed. :)
Köszönöm hogy írtál.
Puszi