8. Fejezet

Sziasztok!!!

Meghoztam a kövi fejezetet, remélem hogy tetszeni fog, ebben a fejezetben sok váratlan dolog történik, úgyhogy igazán eseménydús. Remélem hogy tetszik és örülnék párvisszajelzésnek is :)

és szeretném megköszönni azoknak, akik az előző fejezetnél komiztak és a pipákat is köszönöm. Jó olvasást!!!

Puszi

8. Fejezet  

           

Kezei akárcsak a tollpihe úgy érintették bőrömet lágyan és gyengéden. Józan eszem elveszni látszott érintései miatt. Ajka nyakamon járt, ezzel fokozva vágyam. Mellkasom gyorsan emelkedett fel és le, ahogy keze bikini alsóm szélét súrolta. Hasam meg megrándult érintésétől.  Tudtam nem helyes, amit teszek mégis vágytam rá. Annyira vágytam, hogy az már fáj. 

- Kristen – kopogtak mire azonnal lemerevedtem. A sors sem akarja, hogy ezt tegyem. Gyorsan elléptem Robtól és szorosan megkötöttem a köntöst – Várnak a fodrászok és a sminkesek. – mondta az egyik asszisztens majd elment. 

- El sem hiszem, hogy ekkora idióta vagyok hisz nekem férjem van és gyerekem erre…  - kapkodtam a levegőt miközben fejemet fogtam. 

- Ne büntesd magad olyanért, amit te is szeretnél – lépett hozzám Rob ezzel megállítva a járkálásomat.

- Nem én egyáltalán nem szeretném – hangom megremegett és egyértelműen hallatszódott, hogy nem mondok igazat. 

- Ezt még te magad sem hiszed el. Akkor én miért tenném?! Vágysz rám, ahogy én is rád. - Simított végig nyakamon mire megborzongtam.

- Nem ez nem igaz. És ne gyere közelebb. – toltam el magamtól, hogy el tudjak lépni, de derekamat megfogva nem engedett. 

- Ne tiltakozz Kristen. Érzem, ahogy megremegsz, valahányszor csak hozzád érek. Nem tagadhatod le azt, ami nyilvánvaló. – Nézett mélyen a szemembe majd ajkaimra.

- Ne... Nekem most mennem kell. – Toltam el magamtól, hogy el tudjak menni, de nem engedett. Már nem sokon múlt, hogy feladjam a küzdelmet és a karjaiba omoljak. De nem, nem lehet. 

- Ugyan úgy vágysz rám, ahogy én rád és ezt nem tudod letagadni. A tested elárulja –súgta a fülembe, amitől ismét megremegetem. Kiszakítottam magam a kezei közül majd szinte kirohantam a szobából. Amint becsukódott mögöttem az ajtó nagy levegőt vettem, hogy össze tudjam magam szedni majd a fodrász felé vettem az irányt. 

- Mrs. Osmer foglaljon helyet. – mutatott egy igencsak kényelmesnek tűnő székre, mire azonnal le is ültem. 

Amint leültem a székbe volt időm lazítani és sajnos gondolkodni is. Nagy sajnálatomra igaza volt Robnak pár perce a szobába. Vágyok rá és nem tudom az okát. Ez az, ami megrémít. Annyira vonz magához, mint eddig még senki sem. Én szeretem Alexet és éppen ezért nem tehetem ezt vele. Nem érdemli meg, hogy míg ő dolgozik, és távol van addig én megcsaljam. Úgyhogy bármennyire is fájni fog, de távol fogom tartani magam Robtól és ezt neki is el fogom mondani. 

Hogy fogok ezek után Alex szemébe nézi? Hisz mondhatni megcsaltam. Jaj hogy lehettem ennyire bolond. Már nem vagyok 17 éves hogy amikor kedvem tartja mással vagyok, nem mintha 17 évesen ezt megtettem volna. Akkor most mért vagyok ilyen. Miért csinálom ezt? Hisz szeretem a lányom és ezt vele sem tehetem meg. 

- Kész. Mrs. Osmer már várják a stúdióban. – mondta kedvesen a fodrász, mire elindultam a stúdióba. Sokan voltak ott, ami megkell hogy mondjam, nem kicsit zavart. Hisz én mégsem vagyok modell és nem teljesen tökéletes a testem. A fotósra néztem majd elindultam felé. 

- Á Mrs. Osmer. 

- Szólíts csak nyugodtan Kristennek, és tegezz.. 

- Rendben akkor Kristen fotóztak már? 

- Igen. Tudom, hogy mit kell csinálni. De esetleg ha nem gond kimehetnének azok, akikre nincs feltétlenül szükség?

- Persze. – Mondta egy kicsit meglepődve.

- Akinek nincs dolga, menjen ki. – Mondtam, mire szó nélkül kimentek. Valamivel már egy kicsit jobban éreztem magam, így talán jobban fog menni a fotózás is, ha nincs mi feszélyezzen. 

- Nos, akkor ott van a napágy, oda kellene menni. – Mutatott az említett tárgyra, mire én levettem magamról a köntöst, majd a napágyhoz mentem és elhelyezkedtem rajta úgy, ahogy mondta. Először kicsit még rossz volt, hogy ilyen lenge öltözetben fekszem itt, de aztán egyre jobban élveztem és még az sem rontotta el a kedvem hogy Rob is itt volt és engem nézett. A fotós semmit nem mondott, hogy esetleg mégsem lennék alkalmas, ami kicsit megnyugtatott. Egyre otthonosabban mozogtam és álltam be a pózokba. Nagyon jól éreztem magam. És előjöttek a régi emlékek, amik csak még jobban segítettek abban, hogy a képek tökéletesek legyenek. 

Rob szemszöge: 

Amint kiment az ajtón nem tudtam, hogy mit csináljak. Testem fel volt hevülve és még mindig éreztem bőrének finom illatát és lágy tapintását. Karjaimból hiányzott meleg teste. Kellet pár perc mire le tudtam nyugodni, hogy aztán utána menjek. Amikor a stúdióba értem már ott volt és éppen fényképezték. Még most is el tudok ámulni tőle. Olyan gyönyörű. Minden vágyam hogy velem legyen és ezért mindent meg fogok tenni. Először idegesen és feszélyezve pózolt majd egyre jobban felengedett. 

- Haló? – Vettem fel a telefonom am a zsebemben kezdett el rezegni. 

- Szia, itt Kell. Hallod itt vagyok az iroda előtt. Gondoltam meglátogatlak. – Az ismerős hangra elmosolyodtam. Kell az, kivel már gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Nagyon jó barát és mindig segít bármi is van. 

- Szólj a recepción, hogy engem keresel, és akkor idevezetnek. Mond azt is, hogy a stúdióban vagyok. 

- Rendben haver – és már le is tette. Szemeimet le sem tudtam venni Kristenről. Valahogy megbűvölt, úgy ahogy eddig senki nem volt képes.

Kristen ragyog és ezt jó látni. Teste gyönyörű és meg sem látszik, rajta hogy már van egy gyereke. És olyan profin csinálja. Nem értem miért nem ezzel foglalkozik. Azok a képek, amik pár évvel ezelőtt készültek tökéletesek. Talán az, hogy megismerkedett a férjével változtatott meg sok mindent. 

Bevallom ha Kristen az én feleségem lenne, valóban én sem szeretném, hogy mindenki az ő képeit bámulja. De hisz így is ezt érzem. Nem is értem miért kértem meg erre. A féltékenység belülről kezdett el marni. Nem akartam, hogy vad idegen férfiak Kristen testét bámulják. Hogy lehettem ekkora idióta? Be kell vallanom, hogy Krisnek nem teljesen mondtam igazat. Valóban jó hogy nem volt ott senki, amikor a képeket néztem, de közel sem azt csináltam, amit mondtam. Amikor megláttam a képeket ledöbbentem a csodálattól. Kisten ugyan olyan gyönyörű volt a képeken, mint most. Annyira szép, hogy a szívem is belesajdult, hogy nem érinthettem abban percben gyönyörű testét. Gondolataimból az ajtó nyitódása szakított ki. 

- Mr. Pattinson. Egy barátja keresi. – Állt az ajtóban az egyik asszisztens. 

- Ó igen, tudom – mondtam mire ellépett az ajtóból, hogy beengedhesse Kellant. Amint megláttam régi barátomat azonnal elmosolyodtam. 

- Jó téged újra látni – mondta miközben megveregette a hátam. 

- Téged is. – Mosolyodtam el. 

- Jó nagy cég, azt kell, hogy mondjam. És egyre híresebb is. Sokan nálunk is ezt az újságot olvassák. – Mosolygott azzal a hatalmas vigyorral az arcán. 

- Tudom, a statisztikák kimutatják, hogy napról napra egyre többen veszik meg. 

- És ahogy látom, holnaptól csak nőni fog ez a szám – mondta mire értetlenül néztem rá majd követtem a tekintetét – ki ez a kicsike. Igen csak szemrevaló. Sőt…

- Fejezd be. – Förmedtem rá. Értetlenül nézett rám, hisz ilyet még sosem tettem és ezt én is tudom. De mégis azt éreztem, hogy muszáj Kristent megvédenem az ilyen szavaktól.

- Nyugi haver. – Emelete fel védekezően a kezét. - De mégis ki ez? 

- Ő itt Kristen, a másik cég tulajdonos. 

- Hát haver nem tudom, hogyan tudsz vele együtt dolgozni, de én le sem tudnám venni rólam a szeme. 

- Hát én sem. – Vallottam be. Kell az, aki mindent tudott rólam. És ez mindig is így volt. Így most sem titkolok el előle semmit sem. 

- Hát akkor miért nem cselekedsz. Te nem olyan, vagy aki tétovázik. – Pillantott rám.

- Hát ez az, hogy nem lehet, de még is ezt teszem. 

- Hogy érted, hogy nem lehet?  - Kérdezte, miközben Kristenre nézett, ahogy én is. Elbűvölő egy szépség volt és ezt nem csak én vettem észre. 

- Úgy hogy férjnél van és van egy gyereke. – Magam sem értem, hogy lehetek ennyire peches. Van egy olyan személy a világon, akit nem csak a szex miatt akarok, erre nem lehet az enyém. Talán a sors büntet, azért mert sok éven át rosszul bántam a nőkkel. 

- Ne. Ez nem lehet. Hisz hány éves, 22? – Kellan arcát látva majdnem elnevettem magam, csakhogy közel sem voltam olyan állapotban. 

- De és 24 éves. Tudom, nem úgy néz ki, mint egy feleség, vagy mint egy anyuka. És hidd el, amikor a közelemben van nem is azt érzem. Majd meg őrülök, annyira vágyom a közelségére. És az hogy nem lehet az enyém, megőrjít. 

- Hát nem lennék a helyedbe. 

Alex szemszöge: 

A konferenciák, amikre járnom kellet mondhatni olyan unalmasak voltak, hogy majdnem elaludtam rajtuk mégis a munkámmal járt együtt az is hogy utazgatnom kellet. Mégis volt benne valami jó. Hisz amikor elutaztam olyan helyekre mentem ahol még eddig senkis sem járt. 

Elismertnek lenni egy olyan vállalatnál, mint ahol én dolgozom nagy szó volt. És nemhiába, dolgoztam annyit egészen eddig.

Az autómban ülve hajtottam éppen a szálloda felé ahol megszálltam. Sokszor gondoltam Kristenre és Norára mióta itt vagyok. Hiányoztak nagyon, főleg az én tündéri kislányom, aki már most levesz mindenkit a lábáról. Nem szeretem otthon hagyni, egyedül Kristennel.  Olyankor úgy érzem, hogy Nora védtelen és nincs, ki vigyázzon rá. 

Az utakon nem volt nagy forgalom, hisz már lassan éjfél volt. Még pár napot itt kell maradnom, aminek egyrészt kifejezetten örülök. 

Talán még túl fiatalok voltunk akkor mikor megismerkedtünk és túl hamar történt minden mégis örültem mikor megtudtam, hogy Kristen állapotos. És úgy érzem, most kész lennék még egy gyerekre. Mégis Kristen nem akar. Múltkor is nagyon kiborult, mikor megemlítettem és nem tudom hogy miért nem szeretne. Neki az lenne a dolga, hogy otthon maradjon a gyerekekkel én meg dolgoznák. De túlságosan is makacs és sosem azt teszi, amit szeretnék.  De annak idején pont ezért szerettem bele, mert ilyen önálló és makacs volt. Mindig kiállt magáért. Emlékszem arra mikor megismerkedtünk és először pillantottam meg már akkor beleszerettem. 

Lassan megálltam a hotel előtt, majd miután odadobtam a kulcsot a srácnak, aki elvitte a kocsit már mentem is a portára, hogy elkérjem a kártyát. A liftben egyedül voltam így nem igazán zavart senki sem. Elővettem a telefont, majd már hívtam is Kristent. A telefon hosszan kicsenget, de senki nem vette fel így bekapcsolt a hangposta. 

- Szia kicsim. Nem tudom most hol vagy, de majd hívj fel. Csak el szerettem volna mondani, hogy pár napot még maradnom kell. Rossz nélküled és puszilom Norát. Hiányzol, Csókollak. Jóéjszakát.

Amint kinyomtam a telefont a liftajtó már nyílt is így azonnal a szobám felé vetem az irányt. Lépteim tompán kopogtak a szőnyegen mégis úgy hangzott mintha egy elefánt trappolna végig a folyosóm. Lévén hogy ilyen késő van már senki sem tartózkodott a szobáján kívül. És én is ezt szándékoztam tenni.  Az ajtóhoz érve kinyitottam a kártyával, majd beléptem a kellemes szobába. 

- Szia szivi, jó hogy végre itt vagy – csapódott nekem egy meleg test, hogy aztán egy még melegebb vérpezsdítő csókban részesítsen. Az aktatáska kiesett kezemből, hogy jó szorosan magamhoz tudjam ölelni. 

- Nekem is hiányoztál. – Az ajtó halkan mégis erőteljesen csukódott be mögöttünk eltakarva az esetleges kíváncsi szemek elől, hogy mi is zajlik a szobában. Fejemből kiűztem minden mást és csak a karomban tartott szépségre tudtam koncentrálni. 

Kristen szemszöge: 

A fotózás igazán jól sikerült. Egész végig sikerült kizárnom és olyan volt, mint régen. Ugyan azt éreztem és mintha ott lettem volna abban az időben, férj és gyerek nélkül. Most ismét rájöttem, hogy miét is szerettem annyira ezt a munkát. 

Akkor régen azért kellet ezt abbahagynom, mert Alex eljegyzett és nem szerette volna, ha ezt tovább csinálom.  Akkor nagy szívfájdalom árán abbahagytam Alex mit. 

- Nagyon jók lettek, Kristen. Igazi őstehetség vagy. 

- Ó, köszönöm – felálltam a napágyról, majd miután felvettem a köntöst, a laptophoz mentem, hogy meg tudjam nézni a képeket. És valóban jók lettek. Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fognak. 

- Szerintem is nagyon jók lettek – leheletét éreztem fülemen és az a hang, ahogy megszólalt megborzongtam és szívem gyorsabban kezdett el verni mellkasomban. Éreztem meleg testét hátamhoz simulni. Egy pillanatig élveztem közelségének érzését majd elléptem tőle. 

- Rendben akkor megcsinálom a képeket és felküldöm.

- Rendben és köszönöm. Remélem nem volt sok gond velem. – Mosolyogtam rá.

- Dehogy is. Öröm volt fotózni téged. – Simított végig a karomon mire ismét rámosolyogtam. 

- Fel kell öltöznöd. Nehogy megfázz. – Rob megragadta a karomat majd az öltöző felé rángatott. George értetlenül nézett rám, majd megrázta a fejét és újra a képeknek szentelte figyelmét. Amint kint voltunk a folyosón kirántottam kezemet Rob szorításából. 

- Te engem ne rángass – néztem rá dühösen, de ez őt egy cseppet sem izgatta. Ismét megragadta a csuklómat, de nem engedtem, hogy elkezdjen húzni. 

- Majd felöltözök, ha akarok. Nem ráncigálhatsz és nem is parancsolgathatsz.

- De – meg sem várva hogy ellenkezhessek, a vállára kapott majd elindul. A hátát ütögettem, de mintha meg sem érezte volna ment egyenesen előre.  Még jó hogy senki nem látott, így mert akkor lenne egy újabb pletyka, ami bejárhatná a céget. Fejemet felemelve pillantottam meg egy személyt, aki utánunk jött egy hatalmas mosollyal az arcán. 

- Szia, Kristen Stewart Osmer. A cég másik tulajdonosa. De szólíts csak Krisnek – nyújtottam felé a kezem.

- Szia Kellan Lutz, Rob régi barátja. Már sokat hallottam rólad.

- Remélem csupa jót. 

- Igen. Csupa jót. – Az a sejtelmes mosoly, ami az arcán volt, elárulta, hogy Rob mindent elmondott neki és még talán többet, is, mint amit én tudok.