Sziasztok. Meg is hoztam a fejezetet. Remélem hogy tetszeni fog. És kapok komikat meg persze akkor is ha nem tetszett. Az aki esetleg még nem halott volna Krisztina blogjáról nézzen be. Szerintem nagyon jó Robstenes sztorit ír és hála nektek egyre több az olvasója.
Köszönöm az előző fejezethez a komikat és a pipákat.
4. Fejezet
Reggel boldogan és mosolyogva keltem fel Alex karjaiban. Ő
még aludt, így volt időm átgondolni mindent. Sajnálom, hogy Richard elmegy,
mert így a cég egy nagyon jó embert veszít el. Mégis reménykedem abban, hogy az
unokái valahogy mégis pótolni tudják majd a hiányát. Kevin komolysága, mert
valljuk be sokkal komolyabb Robnál, még jól fog jönni, és talán majd így együtt
tényleg össze tudunk hozni valami jót. Rob őt valahogy mégsem tudom megérteni.
Nem tudom, miért teszi ezt. Hisz jó
családból származik, és nem hinném, hogy a szülei tudnának róla hogy miket
művel.
Beszélnünk kell vele. Nem szeretném, ha valamelyik
alkalmazott beperelné a céget, amiért véletlenül teherbe esett egy kis
szórakozás miatt. Mégis van valami Robban, amit ugyan nem mutat, meg mégis ott
van. Hiába is hat furcsán a közelsége amellett, hogy bosszantó mégis néha képes
arra, hogy megnyugtasson. Lassan felkeltem az ágyból és a takaróba tekertem
meztelen testemet és a fürdőbe mentem.
Fantasztikus estét töltöttünk el együtt Alexel, amire már
igencsak szükségünk volt. Nora születése után minden más lett. A napjaink nem
telhettek ugyan úgy, ahogy addig. Éjszaka nem járhattunk bulizni a barátokkal
és dolgoznunk kellett. Eleinte nagyon nehéz volt, de csak arra gondoltunk, hogy
Nora a szemünk fénye és érte bármit megtennénk. Ugyan nehéz volt ebbe
belerázódni a szüleink a segítségünkre voltak bármiben. Soha nem vetették a
szemünkre, hogy Norát még túl hamar vállaltuk és oldjuk meg mi a problémáinkat.
Sokan segítettek és ezért a mai napig hálás vagyok, vagyis vagyunk.
Éppen a hajamat öblítettem le, mikor kinyílt a fürdőkabin
ajtaja és belépett mellém Alex.
- Szia – suttogta nyakamba miközben hátulról átölelt.
- Szia – elfordítottam a fejem, hogy egy reggeli csókot
kaphassak. Hosszan csókolóztunk és minden szenvedélyt beleadtunk. Alex maga
felé fordított majd felkapott így én lábaimat dereka köré tudtam fonni. Hajába
túrva vontam még közelebb magamhoz. Kezei hátamat simogatták, majd egyre
előrébb jött, így most már melleimet kényeztetve, ezzel felkorbácsolva vágyaimat.
Hangosan felnyögtem, mikor ajkai megtalálták melleimet, de bármennyire is
akartam én is, le kellett, hogy állítsam.
- Alex el fogunk késni a munkából – nyögdécseltem, mert
kezei felfedezésre indultak a testemen. Mikor keze már a hasam alján volt
gyorsan elkaptam, majd lekecmeregtem róla. Ám Alex még így sem adta fel.
Nyakamat kezdte el csókolgatni, amitől majdnem én is megenyhültem, de most nem
késhetek el.
- Szívem, most nem késhetek el a munkából – fejemet
mellkasára döntöttem. És így öleltem át izmos testét.
- Akkor jelents beteget – emelte fel államnál a fejemet.
- Nem lehet. De tessék, ebben segíthetsz – nyomtam a kezébe
a tusfürdőt. Nagy huncut mosollyal az arcán vette el tőlem majd nyomott ki a
kezére. Sejtettem, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki és így is lett.
Amikor nagy nehezen kitudtunk jönni a fürdőből, inkább külön öltözünk fel, mert ebből semmi jó
nem sülhet ki. Alex átment a vendégszobába, míg én a mienkébe maradtam. Most
úgy döntöttem, hogy nem a szokott kosztümök közül választok, hanem valami
lazábbat. Ma úgy sem lesz semmilyen konferencia. A választásom egy fehér
felsőre esett egy hozzá illő pár árnyalatnyival sötétebb nadrágra és hozzá egy
szürke blézer. A cipőválasztás sem okozott nagyobb nehézséget hisz az is szürke
lett, hogy összepasszoljon a ruhával, valamint a kiegészítőket is ehhez
igazítva választottam ki. Amint kész lettem, tettem fel egy halvány sminket, hajamat
kiengedtem így nagy hullámokban omlott vállaimra.
A konyhába leérve Alexel
találtam szembe magam, akin a szokásos öltöny volt. Gyorsan megittam a kávémat,
majd már mentem is a garázsba.
- Ashley írt egy sms-t hogy elvitték Norát az oviba –
mondtam Alexnek, aki ugyanolyan gyorsan sietett a kocsija felé akárcsak én.
Hála a reggeli kis fürdőzésünknek már el is késtünk a munkából.
- Valamelyik este áthívhatnánk őket vacsorára.
- Ez egy jó ötlet. Majd megbeszélem Ashleyvel.
- Rendben szívem és a gondolod, elhívhatod Richardot és az
unokáit is – egy percre megálltam a döbbenettől. Alex észrevéve hogy nem megyek
vele így visszafordult hozzám.
- Még nem mondtad el nekik? – nézett rám mosolyogva. Tudja,
hogy nem azért nem mondom el, mert szégyellem, hanem félek attól, hogy
elítélnek – Szívem, ha csak egy kicsit is örököltek a nagyapjuktól, akkor nem
fognak elítélni.
- Rendben, még átgondolom. De most menjünk – adtam neki még
egy csókot, majd beültem a kocsiba és már hajtottam is az iroda felé. Beérve
rögtön Richarddal találtam szembe magam.
- Ne haragudj, hogy elkéstem – néztem rá bocsánat kérően.
- Ugyan, semmi gond.
- Á szóval ő késhet – szólalt meg Richard mögött Rob gúnyos
mosollyal az arcán. Mellette Kevin csak a fejét csóválta.
- Ugyan tesó, majd ha te is főnök leszel, akkor esetleg… ááá
nem, akkor sem késhetsz – mondta Kevin amin mosolyognom kellett.
- Kösz bátyó, már te is ellenem vagy – nézett rá
sértődötten.
- Egyébként is Kris nyugodtan késhet mert…
- De többet nem fog előfordulni – vágtam gyorsan Richard
szavába – nos, akkor hol is fogjuk kezdeni? – néztem a fiúkra – Van valami,
amit meg szeretnétek nézni?
- Mi lenne, hogyha előbb elmagyaráznátok, hogy pontosan mit
is kell nekünk csinálni – mondta Kevin.
- Szerintem meg menjünk le a fotózásokra – gondolhattam volna,
hogy Rob oda szeretne menni a legjobban.
- Akkor először menjünk a konferencia terembe, ott elmondok
mindent, amit tudnotok kell, majd utána lemegyünk a fotózásra – néztem a mondat
végén Robra, aki csak egy nagy mosollyal jutalmazott.
- Én most nem tudok veletek menni. Még el kell pár dolgot
intéznem –szólt közbe Richard.
- Rendben menj csak, mi elleszünk – mondta Rob, majd
jelentőségteljesen rám nézett – megforgattam a szemem, majd a konferencia
terembe mentem. A két fiú velem szembe ült. Egy kicsit ismét feszélyezve éreztem
magam Rob tekintetétől, mely folyton rám tapadt.
- Nos, a cég irányítása végül is nem olyan nehéz, ha tudjuk
a szabályokat, hogy mit lehet és mit nem. Híreket csak a saját forrásainktól
fogadunk el és teszünk az újságba. Nem vagyunk szennylap, ami olyan tényeket közöl,
amiknek köze sincs a valósághoz. Ha ezt valaki megszegi, kirúgjuk. Mi döntünk
mindenről, hogy mik legyenek az újságba. És a jogokat nem sértjük meg. Ha
például egy nagyon híres embert szeretnénk meginterjúvolni, azt csak a legjobb
teheti meg, vagyis mi. Legalábbis általában ez a kérésük. Néha vannak nagyobb konferenciák, ahol a cég
vezetőinek ott kell lennie. Ez estben elég az, ha csak két ember van ott –
néztem rájuk. Kevin teljesen komoly arccal hallgatta minden mondatomat míg Rob
inkább a telefonjával volt elfoglalva. Komolyan, mint egy gyerek.
- Rob talán adjak neked cukorkát, ha jó leszel és figyelsz,
akár egy ovisnak – néztem rá gúnyosan.
- Nem valószínű, hogy az segítene, de te szívesen lehetsz az
óvó nénim – kacsintott rám csibészes mosollyal.
- De akkor szót is kell fogadnod – mosolyogtam rá.
- Ugyan bármit meg teszek, de a délutáni alvás helyett tudok
jobbat – kacsintott rám.
- Jobb lesz, ha
inkább figyelsz, mert ha valami olyat teszel akkor azt senki sem fogja
helyetted megoldani.
- Ugyan de nekem van egy csinos óvó nénim, aki bármit
megtesz.
- Rob, jobb lesz, ha tényleg figyelsz. Már nem vagy
kisgyerek és a tetteidért felelősséget kell vállalnod.
- És lenne itt még valami. Ugyan nincs megtiltva, hogy az
alkalmazottak viszonyt folytassanak, de azt nem szeretnénk, ha mondjuk
beperelnének minket pusztán egy kis játszadozás miatt – néztem Robra.
- Miért csak rám nézel – nézett rám kérdőn Rob.
- Azért öcsi, mert még egy olyan ember, mint Kris, aki alig
ismer is levágja, hogy közülünk melyikünk az érettebb gondolkodású. De nekem
mennem kell, mert beszélek anyával. Persze csak ha már mindent elmondtál.
- Igen persze, menj csak – ugyan volt még pár dolog, amit el
kellett volna mondanom, de az már nem olyan lényeges dolog. Azonban mikor Robra
pillantottam, és tudatosult bennem hogy egyedül maradtam vele, azonnal felálltam
és szerettem volna távol maradni tőle.
- Ne siess – kapta el karomat, majd az ajtónak nyomta
hátamat és szorosan hozzám préselődött. Éreztem leheletét nyakamon, ahogy egyre
közelebb hajolt fülemhez. És mi van akkor, ha én veled szeretnék játszani? – célzott
ezzel az előbbi kijelentésemre.
- Nem – habár határozottnak akartam tűni és fejemben úgy is
ejtettem ki, mégis amikor kimondtam a határozottságom elillant, főleg mikor a
fülem alatti gödörbe csókolt.
- Pedig megengedem, hogy az óvónő szerepet játszhasd. Attól
csak jobb lesz – suttogta fülembe. Fülemtől a számig végigcsókolta arcomat,
majd az utolsó csókot szám sarkára adta. Ajkaimat eltátottam, a szemeimet
lecsuktam és vártam, de nem jött, majd szemhéjamat felnyitottam és egy mosolygó
Robbal találtam szemben magam.
- Látod, te is vágysz rám. De legközelebb csak akkor
csókollak meg, ha te kérsz rá – suttogta ajkaimba. Majd azonnal észhez tértem
és ellöktem magamtól.
- Akkor sohasem fogsz megcsókolni.
- Ne légy ebben olyan biztos. Lesz, majd olyan mikor bármit
megadnál csak azért, hogy megcsókoljalak.
- Azt lesheted – mondtam majd már ott sem voltam. Azonnal az
irodámhoz mentem.
Belépve az irodába Alex állt ott Norával a kezében. Ijedten
mentem oda hozzájuk.
- Mi a baj? Nora miért nincs az óvodába? – gyorsan átvettem
tőle és végig néztem rajta, hogy nem esett e valami baja, de semmit nem láttam.
- Felhívott az óvónő hogy Nora beteg lett.
- Mi? –kezemet gyorsan homlokára tettem, ami enyhén meleg
volt.
- Nyugodj meg szívem, nincs semmi gond. Elvittem az orvoshoz
és azt mondta, hogy csak megfázás. Tudod, szívesen vigyáznák rá, de nem tudok.
Remélem nem gond, ha itt hagyom.
- Dehogy is. El lesz velem – mosolyogtam Norára, aki éppen a
hajammal játszott.
- Rendben szívem. Szia – csókolt meg, majd adott egy puszit
Nora arcára és már el is ment.
- Szívem nem vagy éhes? – ültem le kezemben Norával az
íróasztal mögé.
- Nem. Anya keressük meg Ashleyt.
- Mindjárt szívem – mosolyogtam rá és adtam neki egy puszit.
Annyira szeretem őt. Nem tudnám elviselni, ha valami baja, esne. Szorosan
magamhoz öleltem. Ha leehetne, sohasem engedném el. Emlékszem mikor először a
karomban tarthattam már akkor úgy éreztem, hogy sosem tudnám elengedni. Ő egy
gyönyörű tündér.
Még mindig Noraval a kezemben felálltam, majd kimentem az
irodából. Persze rögtön mindenki észrevette a karomban ezt a kis tündért és
elkezdtek neki mosolyogni és cuppogni. Mosolyognom kellett, hogy ennyi idő után
is így elvarázsol mindenkit. Féltem attól, hogy mit fognak szólni a fiúk. Hisz
25 éves vagyok, és már van egy gyerekem. Sokan ítélkeznek felettem. Vágtak már
a fejemhez csúnyább dolgokat is és nagyon nehéz volt ezeket megemészteni. De valahányszor az én kislányomra nézek,
elönti a szívemet a melegség és olyankor nem számít, ki mit mond, csak az hogy
ő van.
A folyosó végén Rob és Kevin beszélgetett így arra vettem az
irányt. Nagy levegőt vettem és összegyűjtöttem minden erőmet. Norára pillantva
azonban minden félelmem elszállt.
- Ugye tudod, hogy anya szeret – adtam puszit selymes arcára.
- Igen. Én is szeretlek – hangja halk volt, hisz nagyon
szégyenlős, de mégis tisztán halottam. Végül odaértem a fiúkhoz. Érkezésemre
felénk pillantottak. Szemeikben először értetlenség, majd kíváncsiság csillant.
- Drágám, ők itt Kevin és Rob bácsi.
- Kevin, Rob ő itt a lányom, Nora…
szia!
VálaszTörlésnagyon tetszett a feji!
kíváncsi vagyok a fiúk reakciójára Nora miatt, de leginkább Robéra!
már várom a kövit!
Szia
TörlésÖrülök hogy tetszett :)
Az biztos hogy megfognak lepődni, de a többit is nemsokára megtudod.
Sietek majd a kövivel :)
Köszönöm hogy írtál :)
Szia.
VálaszTörlésTeljesen lehengereltél.Ez egy annyira jó történet,hogy nem találok rá szavakat.Imádom benne Rob csábító énjét :) Kristen is úgymond szereti a férjét,mert a kislány apja,de azért Rob még megingatja az érzéseit.A végéről pedig csak annyit szólnék,hogy ugye tudod,hogy egy boszorkány vagy?:) Nagyon várom a folytatást.
Puszillak
Szia
TörlésHát nem is tudom mit mondjak köszönöm. Nagyon örülök hogy tetszik a történet. Én is szeretem hogy Rob ilyen. Kinek az érzéseit ne ringatná meg egy olyan pasi mint Rob?? :)
Tudom hogy az vagyok :) :) És sietek a kövivel.
Köszönöm hogy írtál.
Pusziiii :)
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó volt. Vajon a srácok mit szólnak Norához? Alig várom a folytatást. Rob ezek után is ostromolja Krist?
Nóci
Szia
TörlésÖrülök hogy neked is tetszett.
Nemsokára megtudod és igen Rob ezután is fogja hisz ő nem olyan aki feladja egykönnyen.
Puszi
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett a fejezet. Kíváncsi vagyok, hogy a fiúknak mi lesz a reakciójuk Norára. Mondjuk abban szinte biztos vagyok, hogy Rob nem fogja feladni egy könnyen, hogy megszerezze Kristent. Már nagyon várom a következő fejezetet.
puszi
Krisztina
Szia
TörlésAz biztos hogy megfognak lepődni és nem nem fogja feladni egykönnyen.
Sietek következő fejezettel
Köszönöm hogy írtál.
Puszi
Szia Beky!
VálaszTörlésEz nagyon jó feji lett! De majdnem, hogy csak a falat kapartam amikor megláttam hol hagytad abba. Annyira kíváncsi vagyok már, hogy Rob mit szól ahhoz, hogy Krisnek van már családja.
És Nora miért akarta megkeresni Ashleyt? Lehet, hogy említetted, csak én nem vettem észre. Akkor bocsi.
Várom a folytatást.
Puszi: Lexy
Szia Lexy.
TörlésÖrülök hogy tetszett. Bocsi a vége miatt de muszáj volt. Remélem így még jobban várod a kövit. Nem nem említettem és különösebb oka nem is nagyon van csak Nora nagyon szereti a keresztanyát és tudja hogy ott dolgozik.
Sietek a kövivel.
Köszönöm hogy írtál.
Puszi