Sziasztok :)
Meg is hoztam a fejezetet. Köszönöm szépen a pipákat és a komikat. Ha lehetne akkor most is kaphatnák párat? Nagyon örülnék neki. Remélem tetszeni fog :) Legyetek jók élvezzétek a nyarat és írjatok komit :D
Puszi
Beky
3. Fejezet.
Mégis hogy
merészelte ezt tenni? Már bánom, amiért nem adtam neki egy akkora fülest, hogy
ez soha többet ne juthasson az eszébe. Mégis hogy gondolta, hogy csak úgy
megcsókol. Hisz nem is ismer, és ha ismerne is, akkor is semmi joga nem lenne hozzá.
Össze-visszajárkáltam az irodában olyan ideges voltam. Azt hiszi, hogy csak úgy
idejöhet és bármit megtehet? Hát nem. Majd én megmondom neki, hogy itt nem
teheti azt, amit szeretne. Kirontottam az irodából és egyenesen Richard irodája
felé mentem. Sejtettem, hogy ott van, hisz hol máshol lehetne. Több figyelő
szempárt is éreztem magamon, de most nem tudtam velük törődni. Annyira dühös
voltam, hogy csak ara tudtam koncentrálni, mit mondok majd Robnak.
Kopogás
nélkül nyitottam be az irodába, de amit ott láttam nagyon meglepett mégis
valahogy sejthettem volna. Rob éppen Tina haját simogatta és nagyon közel
voltak egymáshoz. Tina Richard titkárnője eddig nem igazán volt vele semmi
bajom mégis most meg tudnám ölni. Hogy lehet ekkora bolond, hogy egy nőcsábász
karjaiba omlik? Amikor megláttak Tina azonnal ellépett Roberttől és zavartan
nézett rám.
- Tina
magunkra hagynál? – Hangom komoly volt, épp úgy, ahogy szerettem volna.
- Persze –
mondta, majd még egy utolsó pillantást vetett Robra és kiment mellettem.
Szikrázó szemekkel néztem Robra, de ez őt egy cseppet sem érdekelte. Nagy
vigyorral a képén nézett rám, mint aki elérte azt, amit akart.
- Csak nem
repetázni jöttél. Tudod, ha az előbb nem rohansz el, akkor már bőven a repetán
túl lennénk – jött egyre közelebb. Kezeit a zsebeibe dugta és úgy nézett rám,
mint aki belém tud látni.
- Ne
nevettesd magad Rob. Egyáltalán nem azért jöttem – arcomról semmilyen érzelmet
nem tudott leolvasni, pedig nagyon szerette volna.
- Kristen,
ne áltasd magad – jött egyre közelebb hozzám, míg a falhoz nem szorított –
mindketten tudjuk, hogy miért vagy itt – nézett szemeimbe, majd le ajkaimra.
- Ha már
ennyire látszik, akkor nincs értelme tagadnom - néztem szemeibe mosolyogva,
majd egy kicsit közelebb hajoltam hozzá – már bánom, hogy elszaladtam –
pillantottam le ajkaira. Rob elmosolyodott majd szólásra nyitotta száját.
- Nekem
senki sem tud ellen állni – hajolt még közelebb hozzám és én is így tettem.
Ajkaim már az övét súrolták és úgy válaszoltam.
- Akkor nem
is értem, hogy én hogy voltam rá képes – löktem el magamtól, amikor már éppen
mag akart csókolni. Értetlen arcát látva hangosan felnevettem.
- Jobb, ha
nem próbálkozol nálam többet – mondtam határozottan és mélyen a szemébe néztem.
Rob nem más, mint egy beképzelt nőcsábász, aki azt hiszi, hogy mindenkit
megkaphat, akit csak akar.
- Ugyan Kristen,
hiába való a tiltakozásod előbb utóbb úgyis elérem a célom.
- De nem
nálam. Én nem vagyok olyan, akit csak úgy az ágyadba vihetsz.
- Ne becsülj
alá Kristen - lépett oda hozzám mire már automatikusan hátráltam, de derekamat
elkapva nem engedett – lesz időm, hogy megpuhítsalak és úgy is elérem, amit
akarok – értetlen tekintetem láttán most ő nevetett fel.
- Szóval még
nem tudod – nézett rám örömittasan.
- Mégis mit
nem tudok?
- Azt hogy
mostantól együtt fogunk dolgozni.
Egy mondat
mégis olyan sokkot okozott akárcsak egy autóbaleset. Az nem lehet, hogy mi
együtt dolgozzunk. És én erről miért nem tudok? Richardnak kötelessége lett
volna elmondani. Hisz nem csak ő dönt arról, hogy kit veszünk fel és kit nem.
Persze megértem, hogy az unokái és jót akar nekik, de akkor is erről engem is meg
kellett volna kérdeznie. Robra sem nézve indultam mag az ajtó felé,, de a keze,
ami a derekamon volt még mindig nem engedett.
- Hová mész?- Nézett rám kíváncsian.
- Ahhoz semmi közöd és engedj el – néztem rá
dühösen. Mit képzel magáról, hogy csak úgy fogdos. Még mindig nem engedett, ezért
kitéptem magam a kezeim közül, majd az ajtóhoz mentem. Ahol Kevinbe ütköztem. Elkapott
még mielőtt eleshettem volna, amiért hálásan néztem rá, majd függőlegesbe
helyeztem magam.
- Köszönöm.
Nem láttad a nagyapádat? – néztem rá kérdőn. Kevin először rám pillantott, majd
a mögöttem álló Robra. sejtelmem sincs, hogy mit csinált a hátam mögött Rob, de
Kevin szemeiben harag villant.
- Valami
gond van? – nézett rám kérdőn és szemeiben aggodalom villant. Valószínűleg
sejti, hogy a öccse nem mindig olyan ártatlan, mint amilyennek mutatja magát.
- Nem, nincs
semmi gond – mondtam majd gyorsan kikerültem és Richard keresésére indultam.
Már vagy egy
órája kerestem és még mindig nem találtam meg. Már az egész irodát bejártam, de
még mindig nem volt sehol.
- Tina nem
láttad Richardot? – Néztem rá kérdőn miközben azon reménykedtem, hogy tudja,
hol van.
- De láttam.
Épen az irodájába ment – gyorsan megköszöntem neki majd már siettem is vissza
az irodájába. Egyszerűbb lett volna, ha el sem megyek onnan. Habár Robbal egy
helyiségben tartózkodni sok erő kell hozzá, de ha Kevin is ott van, akkor csak
nem lett volna semmi.
Ismét
eszembe jutott, amikor Rob megcsókolt. Volt benne valami furcsa és titokzatos
mégis semmi áron nem szeretném megcsalni Alexet, hisz szeretem. Nem fogom
hagyni, hogy Rob elrontsa az életemet pusztán azért mert ő szórakozni szeretne.
Az irodához érve bekopogtam majd miután beengedtek bementem. Mind a hárman ott
voltak. Kevin csak rám mosolygott, ahogy Richard is, de Rob tekintete
csibészesen megvillant. Úgy érzem, hogy jobb lesz, ha megszokom ezt a nézést,
mert valószínűleg sokáig fogom még látni.
- Richard
beszélhetnénk? – Néztem rá kérdőn. Valószínűleg jobb lenne, ha ezt négyszemközt
beszélnénk meg, de ahogy sejtettem, ő nem így gondolja.
- Nyugodtan
mondhatod az unokáim előtt is nincs titkolni valóm, hacsak nem valami
személyeset szeretnél mondani.
- Nem, nem
igazán mondhatni személyesnek.
- Akkor
nyugodtan mond csak.
- Ha
szeretnéd, akkor kimegyünk – nézett felém kedvesen Kevin. Nem is értem, hogy
lehet teljes ellentéte a testvérének. Benne csak a jót látom, de az öccse
teljesen más.
- Nem
nyugodtan maradjatok csak. Végül is rólatok van szó – mondtam mire mind a
hárman értetlenül néztek rám. Nem tudtam, hogy pontosan hogyan is fogalmazzak
úgy, hogy ne értsék félre.
- Valami
gond van? – nézett kíváncsian Richard.
- Csak arról
van szó, hogy engem is igazán megkérdezhettél volna arról, hogy fel e vesszük
őket. Mármint ne értsetek félre nincs veletek semmi bajom, csak azért jó lett
volna, ha megkérdezel.
- Kristen… -
szakított volna félbe csakhogy nem hagytam.
- Persze
értem én hogy az unokáid és jót akarsz nekik. De ha megkérhetlek, legközelebb
az ilyen ügyekbe kérdezz meg engem is – eddig mindig közösen döntöttünk éppen
ezért nem is értem miért nem kérdezett meg most engem is.
- Kristen –
jött közelebb hozzám miközben mosolygott – Teljesen igazad van és először veled
szerettem volna közölni, de ezek szerint valaki már elszólta magát – nézett az
unokái felé megrovóan.
- Ne rám nézz – tette fel a kezét Kevin
védekezően – ő volt a pletykás vén asszon – mutatott az öcsére mire
mindannyiunk elmosolyodott.
- Jól van
na. Nem tehetek róla, hogy én csak ezt örököltem – kezdett el ő is védekezni.
- Térjünk
vissza az eredeti témához a vénasszonyról, mert még a végén még jobban elbízza
magát, hogy ennyit beszélünk róla. Kristen azért vannak ők itt, mert helyettem
fogják veled együtt irányítani a céget.
- Hogy mi?
De hát mégis miért? – Ne értettem, hogy pontosan miért is szeretne elmenni.
Hisz pont most kezd a cég egyre jobban fellendülni – Vagy talán nem akarsz
velem dolgozni?
- Jaj dehogy
is. Nem erről van szó – húzott az irodájában lévő kanapéra majd maga mellé
ültetett- csupán csak az, hogy én már kiöregedtem ebből. Szeretném a napjaimat
nyugodtan otthon tölteni Gledisszel együtt és élvezni azt az időt, ami még van.
Nincs jobb ember, akire rábízhatnám a céget, mint az unokáim. Tudom, hogy ők
majd veled együtt olyanokat fognak elérni, amit én már nem tudnák. És habár
fájó szívvel hagyom itt a céget, mégis tudom, hogy jó kezekben lesz. Nehéz volt
meghoznom ezt a döntést, de tudom, hogy jól döntöttem. Te majd segítesz nekik,
hogy belelendüljenek – Nem akartam, hogy elmenjen, és itt hagyjon minket.
Bármennyire is önzőnek hangzik. Richard nekem nem csak egy társ lett a cégnél,
hanem egy nagyapa is. Mégis tudom, hogy ez az ő döntése.
- Nem tudok
mit mondani erre. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy itt hagysz minket – néztem
rá – de ez a te döntésed. Én mindent meg fogok tenni, amit csak lehet, hogy
Kevint és Robot betanítsam mindenre – mondtam, mire Rob szeme felcsillant ezért
gyorsan hozzátettem – ami az irodával kapcsolatos.
- Köszönöm.
Még én is itt leszek pár napot és segítek mindenben. Meg persze majd be kell
jelenteni a dolgozóknak is. Szeretném, ha addig nem mondanád el senkinek.
- Persze,
ettől nem kell félned én nem örököltem olyan tulajdonságokat, mint Rob – néztem
az említettre szemem sarkából, aki erre csak elmosolyodott.
- Valahogy
sejtettem. Én meg majd megpróbálom ezt a vénasszonyt visszafogni.
- És én
segíttek – ajánlotta fel Kevin mosolyogva.
- Senkit nem
zavar, hogy én is itt vagyok? – Hangzott fel Rob sértődötten.
- Nem –
válaszoltuk egyszerre.
- Most hogy
minden tisztázódott, akkor én mennék is.
- Akkor
holnap találkozunk – mondta Richard, amire én csak bólintottam. Kevin jött oda
hozzám majd az arcomra adott két puszit, amit én viszonoztam is. Kevinnel nem
is volt gondom, de amikor megláttam, hogy Rob is közeledik felém valamiféle
furcsa dolog kezdett el kavarogni a gyomromban. Selymes bőre az enyémhez ért és
lágy csókot nyomott arcom bal oldalára majd a másikra is először a fülemhez
hajolt, majd nagyon halkan a fülembe súgott: „Nem szabadulsz tőlem”. Hangjától
megborzongtam. Majd erre az oldalra is lágy csókot nyomott ajkaim sarkára.
Zavartan
húzódtam el tőle. Volt valami furcsa érzésem, amit ugyan megmagyarázni nem
tudok, csak azt tudom, hogy egyszerre volt jó és rossz. Mégis a mondat, amelyet
olyan lágyan lehet fülembe egyrészt megrémített. Nem szeretném, ha tönkretenné
az eddig nehezen felépített életemet. Miután elköszöntem mindenkitől felvettem
a táskámat majd elindultam az óvoda felé. Ashleyvel megbeszéltem, hogy náluk
találkozunk és viszem Norát is. Az óvodához érve gyorsan bementem, hogy
láthassam végre az én tündérkémet. Amint megpillantott már szaladt is felém és
én boldogan kaptam fel a kezembe.
- Mami, mami,
képzeld rajzoltam neked valamit – mondta majd meg megmutatta a rajzot.
- Ez nagyon
szép – adtam egy nagy puszit az arcára. A rajzon ott volt Alex, ő és én. Fogtuk
egymás kezét.
- Tetszik?
- Persze
hogy tetszik – mondtam miközben a kocsihoz mentünk – Tudod, hogy most hova
megyünk? – Néztem rá kérdőn.
- Hova? –
azok a csodás szemek kíváncsian néztek rám.
- Ashleyhez
– mosolyogtam rá mire rögtön egy nagy mosoly jelent meg az arcán.
- De jó –
mondta lelkesen. Miután becsatoltam már mentünk is Ashleyékhoz. Hamar odaértünk,
vagy legalábbis annak tűnt. Az úton nagyon jól elbeszélgettünk Noraval, így nem
csoda, ha hamar elment az idő és már ott is találtuk magunkat Asleyék előtt. Norat
kivettem az ülésből, majd kézen fogva mentünk az ajtóhoz, ahol már egy mosolygó
Ashley fogadott. Elengedtem Nora kezét, aki boldogan szaladt keresztanyja
karjaiba. Nagyon szereti őt és Jackson, amit nem is csodálok, hisz ez a
rosszcsont el van kényeztetve. Miután köszöntem neki, bementünk ahol a kanapén
meg is találtam Jacksont, aki éppen a tévét nézte.
- Szia –
köszöntem, amikor mellé értem.
- Szia. Hát
a tündéremet hol hagytad? – Nézett rám kérdőn.
- Én már nem
is vagyok elég? – Kérdeztem sértődötten.
- Dehogy nem.
Csak már nagyon hiányzik az én kis tündérkém – mondta, miközben meg is látta
Ashley kezében – Á már meg is van – mondta, majd kivette Ashley kezéből Norat.
- Gyere,
hagyjuk őket – mondta, majd elindult a konyha felé egy utolsó pillantás után
Nora felé. Én követtem.
- Kérsz egy
kávét?
- Persze,
azt hiszem szükségem is lesz rá – vigyorodtam el, miközben leültem a bárszékre.
Ashley mindentudó pillantást lövellt felém.
- Áháá
szóval ezért vetted igénybe azt, hogy majd mi vigyázunk rá este. És mit terveztek
persze az esti ágytornán kívül?
- Pontosan
még nem tudom, mert Alex talált ki valamit és nem mondja el nekem. De ha baj,
akkor nem hagyom itt Norat.
- Jaj dehogy
is. Nyugodtan hagyd csak itt. Úgyis már olyan régen volt itt nálunk. És rátok
is ráfér egy kis pihenés, mondjuk pihenni nem nagyon fogtok – mosolyodott el
Ashley.
- Köszönöm –
mondtam miközben a kávéból ittam egy kortyot.
- Milyen
helyesek az új pasik. Mondjuk az egyik az elég jól megnézett téged – mondta
mire félre is nyeltem és hangos köhögésbe kezdtem – Jól vagy?
- Persze.
Tényleg? Észre sem vettem. Egyébként is lehet, hogy csak azt nézte milyen ruha
van rajtam. De nekem most mennem is kell – álltam fel, majd a nappaliba mentem
ahol Jackson és Nora játszott.
- Kincsem én
most megyek. Ma itt alszol, jó? – Néztem rá kérdőn mosolyogva.
- De jó –
mondta lelkesen.
Miután
elköszöntem Noratól és a többiektől, haza indultam. Izgatottan lépkedtem az
ajtó felé, hisz sejtelmem sem volt, hogy Alex mit is tervez. Az ajtón belépve
sötétség fogadott csak a konyhából szűrődött ki egy kis fény így hát arra
mentem. Amit ez ebédlőben láttam az valami gyönyörű volt. Gyertyák égtek és
csodásan meg volt terítve.
- Alex –
szólítottam meg, mert sehol sem láttam – Alex – hol lehet? Elindultam a konyha
felé, amikor hirtelen valaki megragadta hátulról a derekamat. Nagyot sikítottam
ijedtemben.
- Ssss –
súgta fülembe Alex, miközben hátulról magához ölelt és puszit nyomott az
arcomra.
- Nagyon
megijesztettél – simultam bele ölelésébe. Most volt az a pillanat, amikor
teljesen el tudtam lazulni. Kizárni a mai nap történéseit. Rob csókját, amely
gyors és vad volt. De hogy is gondolhatok erre? Ki kell zárnom a gondolataimból
Robot.
- Ezt mind
te csináltad? – Néztem az asztal felé, ami gyönyörűen meg volt terítve.
- Igen. És
csak neked – mondta, majd maga felé fordított és lágy, de annál szenvedélyesebb
csókot adott. Olyan jó volt a karjaiban lenni. Bizsergető érzés járta át testem
és úgy éreztem, hogy a legjobb helyen vagyok. Mégis valami furcsa érzés nyomott
belül. Szívem pici részét. De nem törődtem vele csak Alexel akartam ma törődni.
Jó feleség akartam lenni, aki mindent megad a szeretett férfinak és azt hiszem
ez sikerült is.
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett. Rob nem olyan aki feladja az első akadálynál (Kris visszautasítása). Kris milyen "támadások" érik Robtól. Kíváncsian várom a folytatást.
Nóci
Szia
TörlésÖrülök hogy tetszett.
Rob valóban nem olyan és nem is fogja feladni egyhamar. Az biztos hogy Kristennek nem lesz könnyű hisz ott van a férje és a kislánya akiket szeret mégis Robban van valami ami vonzza.
Köszönöm, hogy írtál
Puszi
Szia!
VálaszTörlésKíváncsian várom már a következő fejezetet. Vajon Kristen meddig bír ellen állni Robnak? Rob nem tűnik olyannak, aki túl hamar feladná a dolgokat, kíváncsi vagyok, hogy, hogyan akarja becserkészni Kristent. Már várom a folytatást.
puszi
Krisztina
Szia
TörlésKöszönöm, hogy írtál komit.
Valóban Rob nem olyan aki egyhamar feladja és nem is fogja.
Sietek a következővel.
Puszi
Szia Beky!
VálaszTörlésNagyon tetszett a feji!
Rob kicsit kiakasztott, és nem jó értelemben. Itt nem mondhatja magát a kedvenc szereplőim egyikének. Na nem baj, ez még változhat.
Kris itt is fejbe vághatta volna, de kár, hogy nem tette meg, amikor a falhoz szorította Rob. De ez csak az én véleményem!
Várom a folytatást!
Puszi: Lexy
Szia Lexy
TörlésÖrülök hogy tetszett.
Hogy érted azt hogy kiakasztott? Sajnos Rob akkor még hülyébb lenne. :)
Köszönöm hogy írtál komit.
Puszi
Szia Beky!
TörlésEzt úgy értettem, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyire rámenős lesz!