Puszi
Beky
Találkozás
1 Fejezet.
Reggel finom
és selymes érintésre keltem fel. Szemeimet még fel sem nyitottam mégis tudtam,
hogy Alex az. Mosolyogva húzódtam közelebb hozzá és szívtam orromba a már jól
megszokott finom illatot.
- Mmm. Jó
reggelt – ugyan még kómás voltam, de hangom így is vidáman hangzott.
- Jó reggelt
– adott édes csókot ajkaimra, amit én boldogan viszonoztam. Kezei utat találtak
pizsama felsőm alá és rögtön elkezdett simogatni mire belemosolyogtam
csókunkba.
- Alex! –
Szóltam rá és megpróbáltam hangomba egy csöppnyi fegyelmet erőltetni, de ez nem
igazán sikerült úgy, hogy Alex folyton a pólóm alatt matatott – Nora mindjárt
jön – kuncogtam fel.
- Addig még
van időnk – nézett szemembe a mondat erejéig, de utána rögtön a nyakam tüntette
ki figyelemmel. Viszont nem sokáig tudtam élvezni édes kényeztetését.
Apró lábdobogások hangját lehetett hallani.
Alex szemembe nézett és mindketten tudtuk ennyit kaptunk reggelre, de nem is
bánom. Imádom az én drága tündéri kislányom. Alex nyomott egy csókot az
ajkaimra majd legördült rólam. Még volt annyi időnk hogy rendbe szedjük
magunkat. Alex és én úgy csináltunk, mint aki alszik.
Hallottam, ahogy kinyílik
az ajtó és szinte láttam magam előtt, ahogy Nora az édes kis pizsamájában kócos
hajjal bekukucskál az ajtón. Alig bírtam visszatartani kikívánkozó mosolyomat,
de mégis sikerült. Lassan kezdett el lépkedni az ágy vége felé, majd hallottam,
ahogy felmászik, rajta és közénk fekszik. Alex felkelt elkapta Norat majd
elkezdte csikizni. Kislányom hangosan elkezdett kacagni, amire már én is
felkeltem és csak néztem, ahogy az apjával játszik.
- Mami… Mami
segíts – kacagott, miközben engem hívott. Én csak közelebb másztam hozzá és
beszálltam a játékba. Elkezdtem csikizni én is, de úgy látszik, hogy ellenem
fordultak, ugyanis Alex már nem Norát csikizte, hanem engem. Kislányunk is kacagva szállt be a játékba
hogy segítsen az apjának.
- Ne neee.
Megadom magam – mondtam nevetve. Nora az apjára nézett és tudtam, hogy ezek
valamit kitaláltak.
- Csak akkor
menekülsz, ha mindketten kapunk egy puszit – mondta Alex mire Nora csak
bólogatott.
- Rendben –
adtam mindegyikőjüknek egy puszit, de Alex kicsit többet akart így ő csókot is
kapott. Kislányunkra néztem, aki aranyosan eltakarta szemeivel a kezét. Ezen
mosolyognom kellett. Mindig ezt csinálja ha Alexel csókolózunk.
- Ki kér
palacsintát?
- Én –
lelkesedett fel Nora, majd azonnal leszállt az ágyról és a szobájába szaladt.
Mi is felkeltünk majd egy köntöst magamra véve indultam le a nappaliba, míg
Alex a fürdőszobába ment. A konyhába érve rögtön elkezdtem a palacsintakészítést.
Már pár darabot sikerült megcsinálnom, amikor megjelent Nora a mamuszában és a
kedvenc maciával együtt.
- Éhes vagy?
- Igen, már
nagyon – odament a bárszékhez és felmászott rá. Gyorsan megcsináltam a
palacsintát és pont addigra jött le Alex is az emeletről. Gyorsan megettük és
amint végeztünk segíttettem Norának felöltözni. Mikor végeztünk kaptam tőle egy
puszit és az apja gondjaira bíztam, amíg én elkészülök.
Egy gyors zuhanyzás
után a hajamat összekötöttem és a kosztümök közül most kiválasztottam egy
sötétszürkét majd egy magas sarkút és már mentem is le a földszintre. Ma én
vittem az oviba Norát így ő velem jött, míg Alex dolgozni ment. A városban,
mint mindig most is nagy volt a forgalom, de sikerült időben az ovihoz érnem.
Ilyenkor Nora megfelejtkezik rólam és úgy kell kikönyörögnöm tőle egy puszit és
már rohan is játszani a többiekkel. Rossz lehet neki, hogy nincs kivel
játszania hisz a város szélén lakunk és ott nincsenek szomszédok így csak
egyedül van. Kellene neki egy kistestvére, de jelen pillanatban nem igazán
jönne össze hisz Alex is és én is sokat dogozunk.
Alexel megbeszéltük még mikor
Norával voltam állapotos, hogy mindig is ő lesz az első a számunkra és a munka
csak másodlagos lehet. Szerencsére ezt sikerült is betartanunk így Nora nem
lett olyan gyerek, aki nem is ismeri a szüleit és egész nap egy olyan nőre van bízva,
akit később majd anyának hív hisz ő van vele a legtöbbet. Ez az, amit sose
akartam. Elég volt, hogy én így jártam. Nora az én szemem fénye és érte bármit
megtennék. Az irodához érkezve megálltam a kapunál és lehúztam az ablakot.
- Jó reggelt
Mrs. Osmer!
- Jó reggelt
Dean –amióta én is itt dolgozom az óta ő is itt van. Nagyon jól végzi a
munkáját és sosem volt rá panasz. Kinyitotta a kaput, majd egyenesen a bejárat
elé álltam. Amint kiszálltam a sofőr elvitte az autót én pedig az irodám felé
vettem az irányt. Ilyenkor reggel is már nagyon sokan szoktak bent lenni.
Általában a fotózásokat most csinálják, míg a riporterek már nincsenek az
épületben hisz újabb sztorikat keresnek. Mia már a helyén volt és amint
meglátott már sietett is elém a papírokkal.
- Szia, Mia
- Jó reggelt
Kristen. Ezek a papírok nagyon fontosak, alá kellene írni őket. Az egyik tévés
riporter ismét hívott, hogy interjút szeretne készíteni.
- Rendben, akkor
majd ha keres, kérlek szólj. Richard bent van? – kérdeztem. Elég fontos lenne
beszélnem vele.
- Igen bent
de.. - meg sem várva a mondat végét mentem Richard irodája felé az ajtó előtt
megálltam majd bekopogtam, és amikor meghallottam, hogy szabad már be is
mentem. Azonban Richard nem volt egyedül ugyanis két fiatal férfi ült Richard
asztalánál.
- Elnézést
nem tudtam, hogy vannak nálad. Később majd visszajövök.
- Nem
zavarsz egyébként is meg szerettelek volna kérni, hogy gyere be – állt fel
Richard az íróasztala mögül majd mellém sétált. – Had mutassam be neked az
unokáimat. Egy csöppet ledöbbentem hisz nem is tudtam róla, hogy vannak unokái.
A két férfi szintén felállt a székről, majd közelebb léptek hozzánk.
- Ő itt a
legidősebb unokám Kevin Pattinson. Ő pedig Robert, az öccse. Ő pedig a társam,
akivel közösen vezetjük a céget, Kristen Stewart O...
Üdv –
mondták a fiúk egyszerre. Először Kevinnel fogtam kezet, akinek a szemeibe
nézve csak komolyságot láttam és arcán is a komolyság tükröződött. Látszik,
hogy fiatal létére sok mindenért küzdött már. Végül Robert felé fordultam. Amikor
szemébe néztem a szívem nagyot dobbant és egy pillanat volt csak egy pillanat,
mikor valamit éreztem. Kezem még mindig az övét fogta így gyorsan észbe kaptam
majd elengedtem.
- Örülök
hogy megismerhettelek titeket.
- Mi is úgy
szintén – honnan tud ez így mosolyogni? Richardra néztem.
- Megint
telefonáltak, hogy riportot szeretnének készíteni az újság fellendülése miatt.
Nekem az a véleményem hogy még ne adjunk interjút, majd ha a statisztika
tartósan magas eredményeket mutat, akkor ráérünk riportot adni.
- Rendben,
ahogy gondolod. Szeretnéd, hogy beszéljek velük?
- Nem kell,
majd én beszélek.
- Tudod,
milyen rámenősek tudnak lenni.
- Richard
nem kell féltened, megoldom.
- Abban
biztos vagyok – mondta majd az unokáira nézett – Kristen ugyan egy visszahúzódó
lánynak tűnik, de valójában nagyon is határozott. Nem lennék az ellensége.
- Ugyan
Richard úgy állítasz be előttük, mint valami boszorkát, aki kegyetlen.
- Ne félj.
Nem szoktam senkinek sem hinni. Mindig magam járok utána a dolgoknak –
kacsintott rám Robert mire csak elmosolyodtam.
- Én pedig
nem ítélkezem a külső alapján – nézett rám Kevin kedvesen. Beszélgetésünket
kopogás zavarta meg mire Richard beengedte az illetőt. Az ajtóban Mia ált.
- Kristen
ismét felhívtak a riporttal kapcsolatban, vonalban van – hangja sürgető volt
mire újonnan megismert fiúkra néztem.
- Örülök
hogy megismerhettelek titeket. Remélem, még találkozunk – mondtam majd az
irodámba siettem. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez a találkozás nem is olyan
soká lesz.