Sziasztok. Itt a következő fejezet. Remélem hogy tetszik. :) Nagyon örülnék ha írnátok komit.
Jó olvasást.
Puszi
Beky
A
legváratlanabb pillanatok hozzák életünk legszebb emlékeit. Még akkor is ha
ezekre nem is számítunk.
Nem minden az aminek látszik.
2 Fejezet.
Az irodába
lépve felvettem a telefont, majd ahogy Richardnak mondtam elintéztem a dolgot.
A sok év alatt megtanultam, hogy hol legyek kemény és hol nem. Az ember csak
úgy tud tiszteletet szerezni ilyen fiatalon az emberektől, ha kemény, de nem
egy kőszívű banya. Azt hiszem, elmondhatom magamról hogy sosem voltam kegyetlen
senkivel szemben és a tiszteletük felém mégis megvolt. Persze vannak, akik
szerint ilyen fiatalon még nem érthetek az üzleti dolgokhoz, de valahogy mégis
sikerül őket mindig meglepnem és belátták hogy voltaképpen nem egy kis csitri
vagyok, aki megpróbálja a nagyok játékát játszani. Sajnos elég hamar fel kellet,
hogy nőjek a feladatokhoz. Volt idő, még mielőtt Nora megszületett volna, hogy
anya nagyon beteg volt. Apa Londonban volt és nem tudott hazajönni hetekig a
viharok miatt.
Sajnos nem volt senki, aki segíteni tudott volna éppen ezért én
voltam az, aki anyáról gondoskodott. Ezt a céget is apámtól kaptam úgymond.
Persze nem úgy kell ezt elképzelni, hogy mint egy születésnapi ajándékot megkapok.
Csupán azért vagyok ennek a cégnek én a másik vezetője, mert apámnak sok cége
van. Egyébként is szerette volna, ha követem a példáját így ezt a céget átadta
nekem. Richardal már két éve dolgozom együtt. Eleinte nehéz volt megoldani,
hisz Nora még nagyon pici volt és semmiképpen sem szerettem volna dadára bízni,
így amikor csak lehetett velem volt. Persze tárgyalásokra nem vittem magammal,
olyankor mindig Ashley a legjobb barátnőm vigyázott rá, aki csakugyan ennél a
cégnél dolgozik. Ashley egy fotómodell és nagyon híres. Már kiskorunk óta
ismerjük egymást és ezért is lehetett ő meg a barátja, Jackson, a keresztszülei
Noranak.
Leültem az
íróasztalhoz, majd elkezdtem a szokásos papírmunkát. Talán furcsa, de még ezt
is szeretem csinálni. Éppen a szokásos papírokat írtam alá, amikor megcsörrent
a telefonom.
- Halló?
- Szia
kicsim – hallottam meg Alex hangját.
- Szia –
köszöntem vidáman. Jó hallani a hangját ilyenkor, mert mindig kicsit felébredek
tőle.
- Na, eddig
milyen a napod? – Kérdezte kíváncsian.
- Átlagos,
olyan, mint mindig – hangom unalmas volt – és neked?
- Szintúgy.
Csak a szokásos tárgyalások. Alig várom már, hogy otthon legyünk terveim vannak
az estére – mondta mosolyogva.
- Tényleg?
És mi az? – kérdeztem kíváncsian.
-
Meglepetés.
- De Nora is
ott lesz, habár nem tudom, hogy mit tervez, de sejtem, hogy az este hogyan is
fog végződni – mosolyodtam el.
- Beszélsz
Ashleyvel hogy vigyázna e rá ma este?
- Persze –
mondtam lelkesen.
- Rendben. Sajnálom,
de mennem kell, lesz egy tárgyalásom. Csak hallani szerettem volna a hangodat.
- Rendben.
Találkozunk este és beszélek Ashleyvel. Szeretlek, szia.
- Én is szeretlek,
szia – amint elköszön aláírtam gyorsan a papírokat, ami még az asztalomon volt,
majd odaadtam Miának, ő majd eljuttatja Richardnak. A lift felé siettem nagy
léptekkel, hisz meg kell beszélnem, hogy vigyázzon este Norara. Nem sűrűn
szoktuk rábízni Norat senkire sem, hisz ha tehetem akkor inkább mindig magammal
viszem mindenhova.
- Á, Kristen
– hangzott fel a hátam mögül egy hang, amelyet már jól ismertem. Egy cseppet
meg is ijedtem, annyira el voltam merülve a gondolataimban. – Sajnálom nem
akartalak megijeszteni –szabadkozott rögtön Richard.
- Semmi gond
csak nagyon el voltam merülve a gondolataimban – válaszoltam mielőtt magát
kezdte volna hibáztatni.
- Esetleg
nem lenne kedved velünk tartani? – szólalt meg hirtelen Robert. Hangja selymes
volt és melengette szívemet. De miket is beszélek, ráztam meg a fejem.
- Ömm hová
tartotok? – sajnos én hiába vagyok úgymond főnök, sajnos nekem is vannak itt
elintéznivalóim.
- Csak
körbevezetem őket a cégnél – mondta Richard.
- Persze –
mondtam mosolyogva, amint ezt megbeszéltük mindannyian beszálltunk a liftbe. Folyton
magamon éreztem Robert pillantását és ránézve a szemem sarkából láttam is, hogy
engem néz. Ridhard és Kevin jól elbeszélgettek előttünk, így nem vehették észre,
hogy Robert engem néz.
Szemeimben csak értetlenséget láthatott semmi többet,
viszont az ő szemeiben ott volt a kíváncsiság, aminek nem értettem miértjét. Fejemet
visszafordítottam a liftajtó felé, de bőrömön éreztem, ahogy tekintete
felforrósítja bőröm minden nézetcentiméterét. Furcsa érzések azok, amik jelen
pillanatba uralják testem egészét. Sosem érzett érzelmek ezek, amiknek okát nem
tudom és nem is tudhatom olyan dolog értelmét, melyet még nem éreztem. A
liftajtó kinyílt, mi pedig elindultunk a fotó terem felé.
Richard
körbevezette őket mindenhol én pedig mentem velük. Csendben hallgattam, ahogy
meséli melyik helyen pontosan mit is csinálnak. Ashley-vel a fotóteremben
találkoztam és elvállalják, hogy vigyáznak Norára. Persze mindezt úgy kérdeztem,
meg hogy Robert és Kevin semmit se haljon. Sajnos sokszor előfordul az, hogyha
egy olyan ember tudja meg azt, hogy van gyerekem, aki még nem ismer, elítél. Ezért
jobban szeretem, ha csak akkor tudják meg, ha már megismertek. A csendesség ma
nem csak rám volt jellemző, mivel a mellettem álló Robert is szintúgy
hallgatott egész végig néha-néha talán kérdezgetett, de különösebben senkivel
nem beszélgetett.
- Nos, mi a
véleményetek? – kérdezte Richard miközben a konferenciateremben mindenki helyet
foglalt. Mellettem ült Kevin, vele szemben Richard és velem szemben Robert.
Egész végig engem bámult, ami kezdett idegesíteni.
- Nekem
személy szerint az a véleményem hogy a cég a legjobb úton halad. Ha például én meg
szeretném venni a céget, akkor biztos, hogy már most azonnal, megvenném. Ti
ketten nagyon jól vezetitek ezt a céget – mondta lelkesen, de komolyan Kevin.
- A legjobb,
amit valaha láttam. Szívesen megnézném még jobban belülről. Csakhogy jobban
megismerhessem - Robert szavai furcsák voltak, de mégis az volt a legfurcsább,
hogy ezt mind a szemembe nézve mondta.
- Ennek
nagyon örülök – mondta lelkesen Richard – Nos, mit szólnátok egy ebédhez? –
Nézett körbe.
- Felőlem mehetünk
–egyezett bele Kevin.
- Persze
mehetünk – egyezett bele Robert is, majd mindenki engem nézett.
- Köszönöm,
de nem még nagyon sok dolgom van – tiltakoztam rögtön.
- Ugyan a
munka nem szalad el – próbált meggyőzni Richard.
- Gyere,
majd legfeljebb segítek – kacsintott rám Robert.
- Ha már Rob
így felajánlotta, akkor igazán el kell jönnöd. Ez ritka pillanatok egyike,
úgyhogy addig élj vele, amíg vissza nem vonja – nézett rám Kevin egy nagy
mosoly kíséretében, amitől én is elmosolyodtam. Robert pedig egy nagyot bokszolt
tetvére vállába.
- Ne mondj
ilyet. Igenis szívesen segítek Kristennek – hangja határozott volt.
- Azt
valahogy sejthettük, hogy bármikor feláldoznád, magad csakhogy segíts
Kristennek – nézett unokájára Richard mindentudóan.
- Rendben
ekkor én is benne vagyok az ebédben – egyeztem bele gyorsan, csakhogy ezt a
beszélgetést abba hagyjuk.
- Akkor
mehetünk is –mondta Richard, majd éppen mentünk volna ki, amikor megszólalt a
telefonja. Csendben türelmesen halhattuk, ahogy beszél.
- Sajnálom,
de nem tudok veletek menni. Most hívtak, hogy tárgyalás lesz.
- Akkor
viszont én sem mehetek, sajnálom – néztem a két fiúra. És persze egy cseppet
örültem is annak, hogy nem kell egész végig feszengenem Robert folytonos
bámulásától.
- Ugyan nem
kell nyugodtan menj csak el ebédelni ezt majd én elintézem – mondta
határozottan és esélyem sem volt ellenkezni – érezzétek jól magatokat- és már
ott sem volt.
Az
étteremben érve mindannyian elfoglaltuk a helyünket. A fiúk velem szemben ültek
akár csak egy kivallatáson. Kevin az étlapot figyelte azonban Robert figyelmét
inkább rám irányította. Próbáltam a folytonos bámulásával nem törődni, de ez
kicsit nehézkesen ment. Miután megrendeltük az ételeket elkezdtünk beszélgetni.
- Tudod
nagyapa nem túlozott akkor, amikor rólad beszélt. Igazán jól vezetitek együtt a
céget még annak ellenére is, hogy milyen fiatal vagy. Már ne haragudj meg, nem
akartalak ezzel megbántani – szabadkozott rögtön miután valószínűleg rájött,
hogy pontosan mit mondott.
- Semmi
gond. Nem te vagy az első, aki így vélekedik. Sokan ítélnek el, pusztán azért
mert fiatal vagyok és nem értik pontosan mit is keresek egy ilyen cégnél pont
egy ilyen poszton. Már meg tanultam ezt kezelni és nem haragszom, azért mert az
emberek nem ismernek még.
- Hát ezt
jól megkaptad bátyus – nevetett Robert.
- Meg –
bólintott mosolyogva Kevin.
- Azonban
meg kell, hogy mondjam én még nem hallottam rólatok.
- Tudod
nagyapa próbált minket a nyilvánosság elől elrejteni hisz volt mit
feldolgoznunk. Nem szerette volna, ha mindenki tudja mi is történt a
családjában.
- Értem –
nem szerettem volna faggatni őket annak ellenére, hogy majd megölt a
kíváncsiság. Ha majd úgy gondolják, hogy megbíznak, bennem akkor úgyis
megtudom.
- Azt már
tudjuk, hogy két éve dolgozol a cégnél és előtte mit csináltál? – Nézett rám
kérdőn Robert. Semmi különöset csak férjhez mentem és született egy kislányom.
- Tanultam –
válaszoltam végül. Jobb, ha előbb megismernek és csak azután tudnak meg rólam
többet.
- És ti
eddig hol éltetek? – néztem rájuk kíváncsian, miközben meghozták az ebédet.
- Londonban
éltünk az édesanyánkkal és a testvéreinkkel. Én eddig egy cégnél dolgoztam
jogászként – válaszolta Kevin.
- És te
Robert? – Fordultam felé érdeklődve.
- Csak Rob –
mosolygott rám – én nemrég végeztem az iskolával. És utána…
- Nőcsábász
lettél – fejezte be helyette a mondatot Kevin egy nagy mosollyal az arcán. Ha
nekem lenne testvérem biztos, hogy mi is ugyanilyen viszonyba lennénk. De jó
nézni őket. Látszik, hogy szeretik egymást és mindig is jól megvoltak.
Jó volt,
hogy ilyen közel állnak egymáshoz. Sok testvér van, akik ha felnőnek, akkor
nincsenek túl közel egymáshoz. Csendben figyeltem őket miközben ettem. Jól elvoltak, amit nem is bántam. A telefonom csörgése szakította félbe a
gondolkodásomat.
- Halló?
- Szia
szívem – szólalt meg Alex.
- Szia –
mosolyodtam el. Rob és Kevin is engem kezdtek el figyelni, mire zavartan
elpirultam.
- Beszéltél
Ashleyvel?- hangja csibészesen hangzott.
- Igen és
vigyáz rá. Olyan lelkes volt, amikor megkértem – nevettem fel az emlék hatására
persze csak halkan.
- Azt
meghiszem. Tudod, hogy nagyon imádják Norát.
- Ki az, aki
nem imádja? – kérdeztem persze csak költői kérdés volt.
- Főleg,
hogy ő is olyan tündéri, mint amilyen te is.
- Ugyan ne
túlozz.
- Nem
túlozok. Alig várom, hogy hazaérj. Egyébként elvittem a gyűrűdet az
ékszerészhez.
- Ó,
köszönöm. Teljesen kiment a fejemből és én is nagyon várom már. De most mennem kell,
ne haragudj.
- Persze
menj csak. Este találkozunk. Szeretlek.
- Már alig
várom és én is. Szia.
- Szia –
köszönt el, majd letettük a telefont.
- Sajnálom,
tudom, hogy illetlenség.
- Semmi baj,
Kristen – mondta Kevin.
- Ugyan,
biztos, hogy fontos lehetett – Rob hangja furcsa volt. Arcán ott volt az a
gúnyos mosoly, ami valahogy még vonzóbbá tette.
- Hozhatok
még valamit? – Lépett mellénk a pincérnő, akit Rob jól szemre is vett. És
voltak egyes testrészei, melyeket nagyobb figyelemmel tüntetett ki.
- Nem,
köszönjük.
Miután a
fiúk kifizették az ebédet, egy mondhatni veszekedés után, hisz nem szeretem, ha
bárki is rám költ, már indultunk is az irodába. Jól éreztem magam velük, de még
mindig nem értettem, hogy miért pont most tűntek fel? Persze nem bántam hisz örültem,
hogy találkozhattam velük, de mégsem értettem, hogy miért pont most?!
Visszaérve
az irodába Kevin elment telefonálni, így Robbal együtt mentünk a lift felé.
Valahogy az az érzés volt bennem, hogy nem szívesen lennék vele egy légtérben
egyedül. Volt benne valami furcsa, valami csábító, ám mégis azt sugallta, hogy
maradjak tőle távol. A lift ajtaja kinyílt, mi pedig beléptünk.
Ahogy az
ajtó becsukódott, Rob közelebb lépett és ajkait az enyémekre nyomta. Ajkaim nem
mozogtak együtt az övéivel. A harag egyre csak gyűlt bennem, próbáltam ellökni,
de nem sikerült. Karjai vasmarokként szorítottak. Nem érdekelte, hogy nem
csókolom vissza, így hát összeszedve minden erőmet ellöktem magamtól.
Szerencsére pont abban a pillanatban nyílt ki az ajtó. Nagy léptekkel siettem
az irodám felé, ahova berontva rögtön magamra zártam az ajtót.
Szia Beky!
VálaszTörlésEz nagyon jó lett!
A vége az nagyon brutálisan jól sikerült! Úristen! :D Csak úgy megcsókolta ... én lehet, hogy felpofoztam volna, hogy ezt hogy képzeli. De ez én lennék, és nem Kristen.
Nagyon várom a folytatást.
Puszi: Lexy
Szia Lexy.
TörlésÖrülök hogy tetszett. Meglehet hogy azt kellet volna de lesz itt még sok minden.
Sietek a következővel :) És köszönöm, hogy írtál.
Puszi
szia!
VálaszTörlésnagyon tetszett! :) van egy stílusa Robnak! csak azt sajnálom, h Kris nem törölte képen! már várom a folytatást! :)
puszi
Szia
TörlésÖrülök, hogy tetszett. Hát igen Rob megérdemelte volna :) Sietek a következővel :)
puszi
Szia!
VálaszTörlésA srácoknak van szövege. Adják az infót a másikról. Rob megcsókolja Krist.A nőcsábász lecsapott? Mi lesz itt?
Alig várom a folyatást.
Nóci
Szia
TörlésVan ám. :) Bizony a nőcsábász lecsapott és nem először. :)
Sietek a következővel. Köszönöm a komit neked is és dorityikának is :)
Puszi
Oooo ez nagyon kemény volt :DD Rob aztán tud :) Kíváncsi vagyok Kristen tényleg ott hagyná e a családját Rob miatt,mert nem egy egyszerű lépés..izgatottan várom a következőt mert nagyon érdekesnek és egyedinek tartom!Puszi.Pati.:)
VálaszTörlésSzia
TörlésÖrülök hogy elnyerte a tetszésedet a történet legalábbis a szavaidból úgy vettem ki. Valóban nem egyszerű lépés de már tudom hogy hogyan fogom megoldani. :) Sietek a következő fejezettel :)
Köszönöm, hogy írtál.
Puszi :)