8. Fejezet

Sziasztok!!!

Meghoztam a kövi fejezetet, remélem hogy tetszeni fog, ebben a fejezetben sok váratlan dolog történik, úgyhogy igazán eseménydús. Remélem hogy tetszik és örülnék párvisszajelzésnek is :)

és szeretném megköszönni azoknak, akik az előző fejezetnél komiztak és a pipákat is köszönöm. Jó olvasást!!!

Puszi

8. Fejezet  

           

Kezei akárcsak a tollpihe úgy érintették bőrömet lágyan és gyengéden. Józan eszem elveszni látszott érintései miatt. Ajka nyakamon járt, ezzel fokozva vágyam. Mellkasom gyorsan emelkedett fel és le, ahogy keze bikini alsóm szélét súrolta. Hasam meg megrándult érintésétől.  Tudtam nem helyes, amit teszek mégis vágytam rá. Annyira vágytam, hogy az már fáj. 

- Kristen – kopogtak mire azonnal lemerevedtem. A sors sem akarja, hogy ezt tegyem. Gyorsan elléptem Robtól és szorosan megkötöttem a köntöst – Várnak a fodrászok és a sminkesek. – mondta az egyik asszisztens majd elment. 

- El sem hiszem, hogy ekkora idióta vagyok hisz nekem férjem van és gyerekem erre…  - kapkodtam a levegőt miközben fejemet fogtam. 

- Ne büntesd magad olyanért, amit te is szeretnél – lépett hozzám Rob ezzel megállítva a járkálásomat.

- Nem én egyáltalán nem szeretném – hangom megremegett és egyértelműen hallatszódott, hogy nem mondok igazat. 

- Ezt még te magad sem hiszed el. Akkor én miért tenném?! Vágysz rám, ahogy én is rád. - Simított végig nyakamon mire megborzongtam.

- Nem ez nem igaz. És ne gyere közelebb. – toltam el magamtól, hogy el tudjak lépni, de derekamat megfogva nem engedett. 

- Ne tiltakozz Kristen. Érzem, ahogy megremegsz, valahányszor csak hozzád érek. Nem tagadhatod le azt, ami nyilvánvaló. – Nézett mélyen a szemembe majd ajkaimra.

- Ne... Nekem most mennem kell. – Toltam el magamtól, hogy el tudjak menni, de nem engedett. Már nem sokon múlt, hogy feladjam a küzdelmet és a karjaiba omoljak. De nem, nem lehet. 

- Ugyan úgy vágysz rám, ahogy én rád és ezt nem tudod letagadni. A tested elárulja –súgta a fülembe, amitől ismét megremegetem. Kiszakítottam magam a kezei közül majd szinte kirohantam a szobából. Amint becsukódott mögöttem az ajtó nagy levegőt vettem, hogy össze tudjam magam szedni majd a fodrász felé vettem az irányt. 

- Mrs. Osmer foglaljon helyet. – mutatott egy igencsak kényelmesnek tűnő székre, mire azonnal le is ültem. 

Amint leültem a székbe volt időm lazítani és sajnos gondolkodni is. Nagy sajnálatomra igaza volt Robnak pár perce a szobába. Vágyok rá és nem tudom az okát. Ez az, ami megrémít. Annyira vonz magához, mint eddig még senki sem. Én szeretem Alexet és éppen ezért nem tehetem ezt vele. Nem érdemli meg, hogy míg ő dolgozik, és távol van addig én megcsaljam. Úgyhogy bármennyire is fájni fog, de távol fogom tartani magam Robtól és ezt neki is el fogom mondani. 

Hogy fogok ezek után Alex szemébe nézi? Hisz mondhatni megcsaltam. Jaj hogy lehettem ennyire bolond. Már nem vagyok 17 éves hogy amikor kedvem tartja mással vagyok, nem mintha 17 évesen ezt megtettem volna. Akkor most mért vagyok ilyen. Miért csinálom ezt? Hisz szeretem a lányom és ezt vele sem tehetem meg. 

- Kész. Mrs. Osmer már várják a stúdióban. – mondta kedvesen a fodrász, mire elindultam a stúdióba. Sokan voltak ott, ami megkell hogy mondjam, nem kicsit zavart. Hisz én mégsem vagyok modell és nem teljesen tökéletes a testem. A fotósra néztem majd elindultam felé. 

- Á Mrs. Osmer. 

- Szólíts csak nyugodtan Kristennek, és tegezz.. 

- Rendben akkor Kristen fotóztak már? 

- Igen. Tudom, hogy mit kell csinálni. De esetleg ha nem gond kimehetnének azok, akikre nincs feltétlenül szükség?

- Persze. – Mondta egy kicsit meglepődve.

- Akinek nincs dolga, menjen ki. – Mondtam, mire szó nélkül kimentek. Valamivel már egy kicsit jobban éreztem magam, így talán jobban fog menni a fotózás is, ha nincs mi feszélyezzen. 

- Nos, akkor ott van a napágy, oda kellene menni. – Mutatott az említett tárgyra, mire én levettem magamról a köntöst, majd a napágyhoz mentem és elhelyezkedtem rajta úgy, ahogy mondta. Először kicsit még rossz volt, hogy ilyen lenge öltözetben fekszem itt, de aztán egyre jobban élveztem és még az sem rontotta el a kedvem hogy Rob is itt volt és engem nézett. A fotós semmit nem mondott, hogy esetleg mégsem lennék alkalmas, ami kicsit megnyugtatott. Egyre otthonosabban mozogtam és álltam be a pózokba. Nagyon jól éreztem magam. És előjöttek a régi emlékek, amik csak még jobban segítettek abban, hogy a képek tökéletesek legyenek. 

Rob szemszöge: 

Amint kiment az ajtón nem tudtam, hogy mit csináljak. Testem fel volt hevülve és még mindig éreztem bőrének finom illatát és lágy tapintását. Karjaimból hiányzott meleg teste. Kellet pár perc mire le tudtam nyugodni, hogy aztán utána menjek. Amikor a stúdióba értem már ott volt és éppen fényképezték. Még most is el tudok ámulni tőle. Olyan gyönyörű. Minden vágyam hogy velem legyen és ezért mindent meg fogok tenni. Először idegesen és feszélyezve pózolt majd egyre jobban felengedett. 

- Haló? – Vettem fel a telefonom am a zsebemben kezdett el rezegni. 

- Szia, itt Kell. Hallod itt vagyok az iroda előtt. Gondoltam meglátogatlak. – Az ismerős hangra elmosolyodtam. Kell az, kivel már gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Nagyon jó barát és mindig segít bármi is van. 

- Szólj a recepción, hogy engem keresel, és akkor idevezetnek. Mond azt is, hogy a stúdióban vagyok. 

- Rendben haver – és már le is tette. Szemeimet le sem tudtam venni Kristenről. Valahogy megbűvölt, úgy ahogy eddig senki nem volt képes.

Kristen ragyog és ezt jó látni. Teste gyönyörű és meg sem látszik, rajta hogy már van egy gyereke. És olyan profin csinálja. Nem értem miért nem ezzel foglalkozik. Azok a képek, amik pár évvel ezelőtt készültek tökéletesek. Talán az, hogy megismerkedett a férjével változtatott meg sok mindent. 

Bevallom ha Kristen az én feleségem lenne, valóban én sem szeretném, hogy mindenki az ő képeit bámulja. De hisz így is ezt érzem. Nem is értem miért kértem meg erre. A féltékenység belülről kezdett el marni. Nem akartam, hogy vad idegen férfiak Kristen testét bámulják. Hogy lehettem ekkora idióta? Be kell vallanom, hogy Krisnek nem teljesen mondtam igazat. Valóban jó hogy nem volt ott senki, amikor a képeket néztem, de közel sem azt csináltam, amit mondtam. Amikor megláttam a képeket ledöbbentem a csodálattól. Kisten ugyan olyan gyönyörű volt a képeken, mint most. Annyira szép, hogy a szívem is belesajdult, hogy nem érinthettem abban percben gyönyörű testét. Gondolataimból az ajtó nyitódása szakított ki. 

- Mr. Pattinson. Egy barátja keresi. – Állt az ajtóban az egyik asszisztens. 

- Ó igen, tudom – mondtam mire ellépett az ajtóból, hogy beengedhesse Kellant. Amint megláttam régi barátomat azonnal elmosolyodtam. 

- Jó téged újra látni – mondta miközben megveregette a hátam. 

- Téged is. – Mosolyodtam el. 

- Jó nagy cég, azt kell, hogy mondjam. És egyre híresebb is. Sokan nálunk is ezt az újságot olvassák. – Mosolygott azzal a hatalmas vigyorral az arcán. 

- Tudom, a statisztikák kimutatják, hogy napról napra egyre többen veszik meg. 

- És ahogy látom, holnaptól csak nőni fog ez a szám – mondta mire értetlenül néztem rá majd követtem a tekintetét – ki ez a kicsike. Igen csak szemrevaló. Sőt…

- Fejezd be. – Förmedtem rá. Értetlenül nézett rám, hisz ilyet még sosem tettem és ezt én is tudom. De mégis azt éreztem, hogy muszáj Kristent megvédenem az ilyen szavaktól.

- Nyugi haver. – Emelete fel védekezően a kezét. - De mégis ki ez? 

- Ő itt Kristen, a másik cég tulajdonos. 

- Hát haver nem tudom, hogyan tudsz vele együtt dolgozni, de én le sem tudnám venni rólam a szeme. 

- Hát én sem. – Vallottam be. Kell az, aki mindent tudott rólam. És ez mindig is így volt. Így most sem titkolok el előle semmit sem. 

- Hát akkor miért nem cselekedsz. Te nem olyan, vagy aki tétovázik. – Pillantott rám.

- Hát ez az, hogy nem lehet, de még is ezt teszem. 

- Hogy érted, hogy nem lehet?  - Kérdezte, miközben Kristenre nézett, ahogy én is. Elbűvölő egy szépség volt és ezt nem csak én vettem észre. 

- Úgy hogy férjnél van és van egy gyereke. – Magam sem értem, hogy lehetek ennyire peches. Van egy olyan személy a világon, akit nem csak a szex miatt akarok, erre nem lehet az enyém. Talán a sors büntet, azért mert sok éven át rosszul bántam a nőkkel. 

- Ne. Ez nem lehet. Hisz hány éves, 22? – Kellan arcát látva majdnem elnevettem magam, csakhogy közel sem voltam olyan állapotban. 

- De és 24 éves. Tudom, nem úgy néz ki, mint egy feleség, vagy mint egy anyuka. És hidd el, amikor a közelemben van nem is azt érzem. Majd meg őrülök, annyira vágyom a közelségére. És az hogy nem lehet az enyém, megőrjít. 

- Hát nem lennék a helyedbe. 

Alex szemszöge: 

A konferenciák, amikre járnom kellet mondhatni olyan unalmasak voltak, hogy majdnem elaludtam rajtuk mégis a munkámmal járt együtt az is hogy utazgatnom kellet. Mégis volt benne valami jó. Hisz amikor elutaztam olyan helyekre mentem ahol még eddig senkis sem járt. 

Elismertnek lenni egy olyan vállalatnál, mint ahol én dolgozom nagy szó volt. És nemhiába, dolgoztam annyit egészen eddig.

Az autómban ülve hajtottam éppen a szálloda felé ahol megszálltam. Sokszor gondoltam Kristenre és Norára mióta itt vagyok. Hiányoztak nagyon, főleg az én tündéri kislányom, aki már most levesz mindenkit a lábáról. Nem szeretem otthon hagyni, egyedül Kristennel.  Olyankor úgy érzem, hogy Nora védtelen és nincs, ki vigyázzon rá. 

Az utakon nem volt nagy forgalom, hisz már lassan éjfél volt. Még pár napot itt kell maradnom, aminek egyrészt kifejezetten örülök. 

Talán még túl fiatalok voltunk akkor mikor megismerkedtünk és túl hamar történt minden mégis örültem mikor megtudtam, hogy Kristen állapotos. És úgy érzem, most kész lennék még egy gyerekre. Mégis Kristen nem akar. Múltkor is nagyon kiborult, mikor megemlítettem és nem tudom hogy miért nem szeretne. Neki az lenne a dolga, hogy otthon maradjon a gyerekekkel én meg dolgoznák. De túlságosan is makacs és sosem azt teszi, amit szeretnék.  De annak idején pont ezért szerettem bele, mert ilyen önálló és makacs volt. Mindig kiállt magáért. Emlékszem arra mikor megismerkedtünk és először pillantottam meg már akkor beleszerettem. 

Lassan megálltam a hotel előtt, majd miután odadobtam a kulcsot a srácnak, aki elvitte a kocsit már mentem is a portára, hogy elkérjem a kártyát. A liftben egyedül voltam így nem igazán zavart senki sem. Elővettem a telefont, majd már hívtam is Kristent. A telefon hosszan kicsenget, de senki nem vette fel így bekapcsolt a hangposta. 

- Szia kicsim. Nem tudom most hol vagy, de majd hívj fel. Csak el szerettem volna mondani, hogy pár napot még maradnom kell. Rossz nélküled és puszilom Norát. Hiányzol, Csókollak. Jóéjszakát.

Amint kinyomtam a telefont a liftajtó már nyílt is így azonnal a szobám felé vetem az irányt. Lépteim tompán kopogtak a szőnyegen mégis úgy hangzott mintha egy elefánt trappolna végig a folyosóm. Lévén hogy ilyen késő van már senki sem tartózkodott a szobáján kívül. És én is ezt szándékoztam tenni.  Az ajtóhoz érve kinyitottam a kártyával, majd beléptem a kellemes szobába. 

- Szia szivi, jó hogy végre itt vagy – csapódott nekem egy meleg test, hogy aztán egy még melegebb vérpezsdítő csókban részesítsen. Az aktatáska kiesett kezemből, hogy jó szorosan magamhoz tudjam ölelni. 

- Nekem is hiányoztál. – Az ajtó halkan mégis erőteljesen csukódott be mögöttünk eltakarva az esetleges kíváncsi szemek elől, hogy mi is zajlik a szobában. Fejemből kiűztem minden mást és csak a karomban tartott szépségre tudtam koncentrálni. 

Kristen szemszöge: 

A fotózás igazán jól sikerült. Egész végig sikerült kizárnom és olyan volt, mint régen. Ugyan azt éreztem és mintha ott lettem volna abban az időben, férj és gyerek nélkül. Most ismét rájöttem, hogy miét is szerettem annyira ezt a munkát. 

Akkor régen azért kellet ezt abbahagynom, mert Alex eljegyzett és nem szerette volna, ha ezt tovább csinálom.  Akkor nagy szívfájdalom árán abbahagytam Alex mit. 

- Nagyon jók lettek, Kristen. Igazi őstehetség vagy. 

- Ó, köszönöm – felálltam a napágyról, majd miután felvettem a köntöst, a laptophoz mentem, hogy meg tudjam nézni a képeket. És valóban jók lettek. Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fognak. 

- Szerintem is nagyon jók lettek – leheletét éreztem fülemen és az a hang, ahogy megszólalt megborzongtam és szívem gyorsabban kezdett el verni mellkasomban. Éreztem meleg testét hátamhoz simulni. Egy pillanatig élveztem közelségének érzését majd elléptem tőle. 

- Rendben akkor megcsinálom a képeket és felküldöm.

- Rendben és köszönöm. Remélem nem volt sok gond velem. – Mosolyogtam rá.

- Dehogy is. Öröm volt fotózni téged. – Simított végig a karomon mire ismét rámosolyogtam. 

- Fel kell öltöznöd. Nehogy megfázz. – Rob megragadta a karomat majd az öltöző felé rángatott. George értetlenül nézett rám, majd megrázta a fejét és újra a képeknek szentelte figyelmét. Amint kint voltunk a folyosón kirántottam kezemet Rob szorításából. 

- Te engem ne rángass – néztem rá dühösen, de ez őt egy cseppet sem izgatta. Ismét megragadta a csuklómat, de nem engedtem, hogy elkezdjen húzni. 

- Majd felöltözök, ha akarok. Nem ráncigálhatsz és nem is parancsolgathatsz.

- De – meg sem várva hogy ellenkezhessek, a vállára kapott majd elindul. A hátát ütögettem, de mintha meg sem érezte volna ment egyenesen előre.  Még jó hogy senki nem látott, így mert akkor lenne egy újabb pletyka, ami bejárhatná a céget. Fejemet felemelve pillantottam meg egy személyt, aki utánunk jött egy hatalmas mosollyal az arcán. 

- Szia, Kristen Stewart Osmer. A cég másik tulajdonosa. De szólíts csak Krisnek – nyújtottam felé a kezem.

- Szia Kellan Lutz, Rob régi barátja. Már sokat hallottam rólad.

- Remélem csupa jót. 

- Igen. Csupa jót. – Az a sejtelmes mosoly, ami az arcán volt, elárulta, hogy Rob mindent elmondott neki és még talán többet, is, mint amit én tudok. 

7. Fejezet

7. Fejezet

 

Összeszedtem a gondolataimat, nagy levegőt vettem, majd a kezemben a borral elindultam fel a nappaliba. Fejemben teljesen szét voltam esve és úgy éreztem már semmi sem olyan, mint amilyen régen volt. És habár csak most léptek be az életembe a Pattinson testvérek, teljesen felborították megszokott napjaimat és érzelmeimet. Nem értettem saját magam és úgy éreztem, hogy egy olyan erdőben rekedtem, ahonnan nincs kiút.

Alex olyan lett, mint amilyen eddig még nem. Volt valami, ami megváltozott és ezzel egyre nyugtalanabbá tett engem. Nem akartam mindezt. Azt akartam, hogy Rob tűnjön el az életemből, hogy minden ugyan olyan legyen, mint amilyen volt. Nem akartam a változást nem akartam az ezzel járó gondokat. Olyan boldog akartam lenni, mint amilyen előtte is voltam. Nem akartam, hogy bárki is megzavarja az életemet, ami már olyan megszokott volt és jó. Mégis most olyan más minden.

Lassan lépkedtem fel a lépcsőn, hogy legyen időm összeszedni magam. Nem akartam jelen pillanatban mást, csak felmenni a szobámba és lefeküdni, hogy senki ne zavarhasson. De nem tehettem. Muszáj volt felmennem és beszélgetni velük, elviselni Rob rám tapadó tekintetét, Alex folytonos beszédét, ahogy elmondja életünk minden pillanatait.

Amint felértem a lépcsőn egyenesen a konyhába mentem, hogy ki tudjam nyitni a bort. De nem találtam a dugóhúzót. Ma valahogy semmi sem akart összejönni. Nagy nehezen megtaláltam miután az egész konyhát felforgattam. Gyorsan kinyitottam, majd már vittem is. Ugyan nem sok kedvem volt ehhez az egészhez, mégis Richardot nem akartam megsérteni és még Kevint sem. Rob pedig nem érdekelt. Minél jobban közeledett, annál jobban el akartam tőle hátrálni. Volt bennem valami, ami azt súgta, hogy nem engedhetem, hogy közel jöjjön hozzám. De a szívem, mely hevesen dobogott ahányszor csak a közelemben volt, azt tanúsította, hogy valahogy mégis vágyok arra, hogy velem legyen. 

A nappaliba beérve letettem a bort hogy mindenki önthessen magának, majd leültem Richard mellé. Nem akartam törődni a rám tapadó tekintetekkel, mégis megremegtem mikor megéreztem Rob pillantását magamon. Kényszerítettem magam, hogy másra figyeljek, így Richardra összpontosítottam. 

- Mikor fogod bejelenteni a cégnél, hogy elmész? – Kérdésem hallatán egy apró mosoly jelent meg száján.

- Úgy terveztem, hogy amint mindennel végeztem bejelentem. Tudod sosem hittem volna, hogy egyszer ez a nap is el fog jönni. Ez a cég volt az életem és mindig is a része marad. Sosem fogom elfelejteni azokat a hosszú és csodálatos éveket, melyeket ott töltöttem. Sosem akartam megöregedni, hogy mindig is dolgozhassak, hisz az volt az életem. De rá kellett, hogy jöjjek egyszer mindennek vége. Ahogy ennek is vége kell lennie. Eljön az idő, mikor azt érzed, hogy ez az a pillanat, amikor abba kell hagynod még akkor is, ha nagyon szeretted. Számomra ez a pillanat eljött. Tudom, hogy jó kezekben hagyom ott a céget. Olyanok kezébe, akik ugyan olyan, ha nem nagyobb lelkesedéssel fogják vezetni, mint én. – Szavai hallatán szívem összeszorult a gondolatra, hogy egyszer majd nekem is ugyan ezt kell tennem, mint neki. Feladni azt, amit mindig is szerettem. Jelen pillanatban erre képtelen lennék. De talán majd mikor oda kerülök én is más lesz a véleményem. Szemem sarkából akaratlanul is Rob felé néztem, aki Alexel és Kevinel beszélgetett. Rob is felém pillantott, mire azonnal elkaptam a tekintetem. 

2 hét múlva.

Az irodában ülve nem érdekelt most semmi, a gondolataimba mélyedtem. Két hét. Ez alatt a két hét alatt egyszerre történt sok minden és semmi. Valahogy minden más lett és egyben mégsem változott semmi. Alex elutazott munka ügyben 5 napra, mégis nem éreztem azt, amit kellett volna. Nem éreztem olyan nagymértékben a hiányát, mint ahogy azt kellet volna. Azon a napon mikor Richardék nálunk voltak, este mindent megbeszéltünk Alexe,l a gyerek témát is és úgy tűnt megértette, hogy nem szeretnék még egy újabb gyereket most. De mégis valami megváltozott. Vagy talán csak nekem tűnt úgy. Valahogy kevesebbet volt otthon, és a reggelek sem úgy indultak, ahogy kellet volna. Norát mindig is ugyan annyi figyelemben részesítette, de már valahogy máshogy viselkedett. Egyre jobban nyomta lelkem a kétség. Talán valamit rosszul csináltam? Magamat hibáztattam mindazért, amiért idáig jutottunk. Robbal az óta a nap óta sok minden változott, habár ő még mindig ugyanolyan volt, csak most már elvicceltük az egészet.  

- Jó napot. Nagyon örülök, hogy itt van – nyújtottam kezet. – A nevem Kristen Stewart Osmer.

- Üdvözlöm, engem Nikki Reednek hívnak. – szorította meg a kezem. 

- Fáradjon beljebb – mondtam az íróasztal felé mutatva. Én is gyors léptekkel megkerültem az asztalt, majd leültem, ahogy Nikki is. 

- Nos, először is, ha nem bánja, akkor esetleg tegeződhetnénk – ajánlottam fel miközben rá mosolyogtam. 

- Persze, nyugodtan, szerintem is könnyebb úgy.

- Rendben, akkor kezdjünk is neki. Már tegnap elolvastam az önéletrajzát és meg kell hogy mondjam, nagyon elégedett voltam. – mosolyogva pillantottam fel rá. A vidámsága ilyen kevés idő után is hatással volt rám így az én szám is folyamatos mosolyra fagyott. – A gyakorlattal, amint láttam semmi probléma, csak úgy, mint a tehetségével. Ezek a képek igazán fantasztikusak. Van bennük valami, ami igazán megfogott. Akár órákig is tudtam volna nézegetni a képeket. -  Szavaim hallatán mosolya még nagyobb lett. 

- Ennek igazán örülök. Tudod mindig is a fotózás volt az álmom és a sors szerencsére megáldott tehetséggel. Mármint a barátaim azt mondják. 

- Valóban szerencsés vagy. Nos, azt hiszem, hogy ezen már nincs is mit tovább gondolkodni. Fel vagy véve. 

- El sem hiszem, nagyon köszönöm. Mikor kezdhetek. 

- Akár már holnap. 

- Rendben nagyon szépen köszönöm. 

- Akkor holnap nyolcra gyere be, és bemutatlak a másik két főnöknek. Ha az úgy jó neked. A munkád abból áll, hogy a modelleket kell fotóznod, külső helyszínre nem kell menned. 

- Rendben. Akkor holnap reggel nyolcra itt leszek. És köszönöm szépen az állást. Anyukám nagyon fog neki örülni. Tudod nagyon szurkolt nekem. 

 - Milyen aranyos. Akkor menj és újságold el neki a jó hírt. 

- Még egyszer köszönöm. Szia – mondta, majd hatalmas mosollyal az arcán kilépett az irodából. A jókedve rám is rám ragadt, így én is nagy mosollyal az arcomon léptem ki az irodából, mikor valaki nekem jött. 

- Tudod mindig az volt a vágyam, hogy beléd ütközzek. Csak egy kicsit másképp. – Suttogta a fülembe Rob perverzen, mégis csábítóan, mire majdnem felnyögtem. Gyorsan ajkamba haraptam megelőzve, hogy bármilyen hang is kijöjjön a száján. Amint újra függőlegesbe kerültünk, mellkason csaptam, majd még mindig mosolyogva elléptem tőle. 

- Bolond vagy. – Őszintén magamat is megleptem ezzel a viselkedéssel, de jó volt. Olyan jó volt végre nem feszültnek lenni és folyton csak aggódni. Robbal barátok lettünk, habár biztos vagyok benne, hogy még mindig az ágyában szeretne látni.

- Nem vicceltem. De most hogy ilyen jó kedved van. Tudod az irodám üres, és ahogy látom a tied is. És nekem pont van időm. – Tolt be az irodába, majd becsukta az ajtót. 

- Rob! Hallod Rob! A szemeim itt vannak – mondtam, mert folyton a melleimet bámulta, ami meg kell, hogy mondjam kicsit jól is esett hogy tetszettem neki. 

- Tudom, de most valami sokkal jobb vonja el a figyelmemet. – Lépkedett egyre közelebb hozzám. 

- Rob – mondtam kicsit erőteljesebben, hogy végre rám figyeljen. Nagyot sóhajtott majd nagy nehezen rám nézett, vagyis jobban mondva végre a szemembe nézett. 

- Mi van? 

- Mégis mi lenne. Fejezd be. Az hogy Alex most nincs itthon, nem azt jelenti, hogy szabad préda vagyok. 

- Á szóval préda vagy. Akkor becserkészhetlek? – Jött közelebb, majd megragadta a derekamat és közel vont magához. 

- Rob engedj el, bárki beléphet. – Próbáltam kiszabadítani magam a kezei közül, ami nem nagyon ment. Bevallom, örülök annak, hogy ilyen viszonyban vagyunk. Talán borzalmas dolog, mégis így van. Vágyom arra, ahogy Rob viselkedik velem. Újra értékes nőnek érzem magam, aki kívánatos más férfiaknak nem pedig egy olyan nő, aki férjes, gyereke van, és nem tudja rendesen kipihenni magát a munkája miatt.

- Nos, miért is jöttél pontosan? – néztem rá kérdőn miközben elléptem mellőle, de nem mentem túl mesze, vágytam a közelségére. 

- Van egy kis gond. Ma volna a bikinis fotózás és a modell nem tud bejönni. Jelenleg nincs senki más, aki meg tudná csinálni. – Tudtam, hogy nem szabad kétségbeesni mivel akkor minden csak még rosszabb lesz. Íróasztalomnak ültem úgy hogy félig rajta ültem majd próbáltam valami megoldást találni. Rob csendben volt mellettem várt, míg meg nem szólalok. 

- És mi van azokkal, akik szabadságon vannak? – Néztem rá kíváncsian. Jelenleg nem tudtam jobbat, minthogy behívjuk az egyiket és vele megcsináljuk a fotókat. 

- Próbáltam felhívtam mindegyiket, de jelenleg senki nem ér rá. A legtöbben külföldön vannak. 

- Akkor nem tudom. Senki nincs, akit át tudnánk tenni, hogy gyorsan megcsinálja? 

- Sajnos nem, ez nem csak pár perces fotózás, hanem órákig tart és addig senkit sem tudnak addig nélkülözni. Jelenleg nincs senki, aki el tudná vállalni. 

- Akkor mit csináljunk? 

- Én tudok valamit, ami megoldaná a problémánkat. – Mondta miközben elém állt közvetlen közel. Lélegzettem egy percre elakadt, mikor megéreztem illatát, ami csak neki volt. 

- És mégis mi lenne az? – kérdeztem összeszedve magam egy kicsit nehogy hangom megremegjen. 

- Te leszel az, akit lefotóznak. – Szívem egy percre megállt és szám tátva maradt. Keze megmozdult államara tette majd feltolta állkapcsomat, hogy szám csukva legyen. – Valójában tudok róla, hogy régen modellkedtél. 

- Ez nem igaz, nem tudom, hogy honnan vetted ezt az őrültséget. – Minél előbb ki akartam kerülni a bűvköréből. Ám ez nem sikerült ugyanis felkaromat megragadva nem engedett tovább. Szorítása nem volt erős mégis valami furcsa bizsergést éreztem érintésétől. 

- Nem tudsz átverni. Van bizonyítékom. – Ereimben még a véri is megfagyott. Jaj, mond, hogy nem. Kérlek, Istenem mond, hogy nem... De. Felemelte a kezében lévő mappát és már tudtam, hogy mi van benne. Szája csábos mosolyra húzódott, amitől egyszerre akart szívem megállni és eszeveszett vágtába kezdeni. 

- Mond, hogy legalább nem nézted meg őket. – néztem rá könyörgő szemekkel. 

- De, sőt. Végigtanulmányoztam minden egyes centiméterét és hidd el nagyon örültem annak, hogy mikor néztem senki sem volt a közelemben. – A gondolatra hogy ő mit csinált miközben a képeimet nézte egyszerre fogott el az undor és a vágy, hogy bárcsak én tettem volna azt vele. Megborzongtam a gondolatra. Robra néztem felvont szemöldökkel, kíváncsian nézett rám. Gyorsan rendeztem arcvonásaimat, nehogy rájöjjön, pontosan mi is jár a fejemben. 

- Azokat kérem – vettem el a mappát a kezéből. 

- Ugyan, ezek csak másolatok, tudok szerezni másikat. – Le tudtam volna törölni a képéről azt az átkozottul csábos mosolyt, amitől még a lábam is megremegett. 

- Nem baj addig sem tudsz... 

- Igen? Mit nem tudok? – nézett rám, majd olyan közel hajolt, hogy ajkaink majdnem összeértek. Éreztem leheletének lágy fuvallatát ajkaimon, amitől torkom azonnal kiszáradt bőröm pedig libabőrös lett úgy minthogyha ott érezném. 

- Semmit – gyorsan elszakadtam tőle, mielőtt még valami őrültséget csinálnák, amire igen nagy esély volt olyankor, ha a közelemben van. – Akkor hát csináljuk azokat a fotókat.

Az öltözőben állva a tükör előtt néztem magam. Habár sosem bántam meg hogy Nora magszületett a testem óhatatlanul is megváltozott. És sosem voltam olyan, aki minden megtesz, hogy ha egy kicsit is hízik, visszanyerje az eredeti alakját, így a terhességem után sem kezdtem bele mindenféle fogyókúrába az alakom visszanyerése miatt. Én inkább azon voltam, hogy Norának meg tudjak adni mindent, amit csak kell. Talán lehet, hogy ez mégsem olyan jó ötlet. Csak van más valaki, aki alkalmasabb erre a feladatra. Az ajtó hirtelen kivágódott, mire azonnal magamra kaptam a köntösömet.

- Neked anyukád nem tanította, meg hogy mielőtt belépsz valahova, kopogj? – Néztem dühös szemekkel Robra, aki nagy vigyorral állt az ajtóban. – És ha éppen meztelen vagyok? 

- Tudod, be kell vallanom, hogy nagyon reménykedtem benne, hogy az vagy. 

- Sajnálom, hogy nem váltottam valóra a számításaidat. – Fordultam el tőle miközben szorosan megkötöttem a köntöst hogy még csak véletlenül se tudjon kioldódni. 

- Még valóra lehet – lépett mögém szorosan. Nyakamon éreztem ismét leheletét. Testem jólesően megborzongott és ezt valószínűleg ő is érezte. Kezeivel átkarolt, hogy szorosan hozzám tudjon simulni. Fejemben a piros lámpa elkezdett villogni, de nem akartam vele most foglalkozni, nem akartam ismét azzal törődni, hogy mit szabad. Ki szerettem volna lépni a korlátok közül, hogy még ha csak pár percre is de szabadnak érezhessem magam. Éreztem hátamon, ahogy az ő mellkasa is egyre gyorsabban emelkedik fel és le. Kezei lassan, mintha félne attól, hogy meggondolom magam kikötötte a köntöst mely lágyan nyílt szét ezzel felfedve testem egy részét. Mellkasom egyre gyorsabb ám, egyenletes ütemben emelkedett, ahogy Rob keze nagyon lassan hasamra vándorolt. Az érintett testrész megrándult és bizsergett. Halk sóhaj szakadt fel testemből, ahogy forró keze bőrömhöz ért. 

Míg keze hasamat simogatta addig ajkai nyakamat kényeztették. El sem tudtam képzeli ennél jobbat. Keze egyre feljebb csúszott hasamon majd meg állt mellem alatt. Vágytam érintésére vágytam arra, hogy testem minden részét beborítsa érintésével, hogy mindenhol érezhessem meleg kezének lágy selymes érintését. Ahogy a fülem mögötti kis gödörbe csókolt miközben keze mellemre tapadt, halk nyögés szakadt fel torkomból, ami miatt más esetben szégyenkeztem volna, most viszont nem. Mellkasomat előre toltam, hogy jobban tenyerébe simulhassak. Rob halk morgással fejezte ki tetszését eme cselekedetem iránt. Bőröm tűz forró volt a vágytól, épp ahogy ajkaim is melyek égtek Rob csókja után. Lágyan masszírozta mellemet mégis oly erősnek tűnt. Lábaim megremegtek és félő volt, hogyha nem fogna, akkor összeesnék. 

- Olyan tökéletes vagy – duruzsolta fülembe rekedt hangon, és mint ma már oly sokszor ismét megremegtek. Keze most áttért másik mellemre, mely már várta a meleg kéz lágy kényeztetését. – És annyira akarlak. – Szavai hallatán elöntött a forróság lábam között egyre nedvesebb lettem. Éreztem fenekemnek nyomódó vágyát, ami csak még jobban feltüzelte sajátjaimat. Hogy képes arra, hogy mindent elfelejtessen velem. Hogy ki vagyok, és hogy amit csinálok az nem helyes. Mert mikor karjai szorosan át ölelnek, vagy ha megérzem, bódító illatát úgy érzem helyes az, amit teszek. Hogy annál jobb dolog nincs is mint vele lenni. Annyira kívántam. Azt akartam, hogy csak velem legyen, hogy más nőkre rá se nézzen, hogy az én testemet birtokolja. Mégis volt valami, ami ebben a lehetetlen helyzetben mégis észhez térített. Nem tehetem ezt Alexel. Hisz szeretem. Akkor miért vagyok képtelen másra gondolni Rob egyre lejjebb haladó kezeiről. Miért érzem azt, hogy azt szeretném, ha megérintené nőiességem, ha ott is érezhetném forró ujjait. miközben kényeztet. El kell, hogy felejtsem ezt az egészet. Én nem vagyok ilyen, nem tehetem ezt. Nem csalhatom meg Alexet, mert ő az az ember, akit szeretek. Bárcsak ne a tiltott gyümölcs lenne mindig a legédesebb. Annyira vágyom rá mégsem lehet és pont ez az ami miatt nem bírom megállítani Rob kezeit ami a bikini alsóm széléhez értek. Döntenem kell. De hogyan?

Halihó
Tudom már régen nem voltam de most hoztam a fejezetet. Bármilyen hihetetlen is de Szilvinek köszönhető hogy a fejezet most itt van. Jól esett hogy írt.
Nos remélem hogy tetszik majd a fejezet. Sokat szoktam gondolkodni hogy pontosan hogyan is csináljam  hisz nem akarom hogy Kristent valami lotyónak nézzétek aki megcsalja a férjét. Szóval örülnék ha elmondanátok a véleményetek.  Nagyon köszönöm az előző fejezethez a komikat nagyon örültem neki hogy ha most is írnátok nekem komit.

És aki esetleg még nem volt Kristina blogján az nézzen be. Én nagyon szeretem amit csinál úgyhogy hajrá és olvassátok el azt amit ír mert nagyon jól csinálja 

http://egypillanatamelymindentmegvaltoztat.blogspot.hu/

Díj

Sziasztok
Szeretném meg köszönni Dorothy-nak és Netty&Wiky-nek hogy gondoltak rám.

Szabályok:

 -Mindenkinek 11 dolgot kell magáról írnia

-A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell

- A jelöltnek  újabb 11 kérdést fel kell tennie

-11 embert meg kell jelölni linkkel együtt

-Nincs visszaadás-jelölés

11 Dolog rólam:

1. Imádok írni.
2. Kedvenc könyvem A szürke 50 árnyalat
3. Minden vágyam hogy eljussak Londonba és New Yourk-ba.
4. Sokat tudok beszélni.
5. Imádom a családom minden egyes tagját.
6. Most érettségiztem.
7. Szeretnék már jogosítványt.
8. Most lettem 19 éves.
9. Szeretem az állatokat.
10. Imádok olvasni.
11. Csak zenehallgatás közben tudok írni.


Dorothy kérdései:

1.Kedvenc film?

Breaking Down

2. Kedvenc színész/ színésznő?
Ilyen sok van. De nincs olyan akire azt mondanám hogy hüüüü őt imádom.

3. Ki a kedvenc íród, és melyik művét szereted a legjobban?
Ilyen nagyon sok van. 
Lara Adrian: Éjfél szülöttei sorozat.
Kresley Colé: Halhatatlanok sorozat.
J.R. World: Fekete Tőr Testvériség. 
E.L James Szürke 50 árnyalat. 

4. Milyen blogokat olvasol a legszívesebben?

Vagy Twilight vagy Robsten. 

5 Melyik blogger történetét/történeteit szereted a leginkább?

 Nem tudnák választani. Aki Robsteneset vagy Twilight ír és rendszeres olvasója vagyok azoknak az írásait mind olvasom. És nagyon szeretem őket. Szerintem mindannyian tehetségesek.  

6. Milyen zenéket hallgatsz szívesen (műfaj)? 
pop, de szeretem a lassabb számokat is.

7. Kedvenc zenei-előadó, szám?
 Ilyenből nagyon sok van. Nem tudnák konkrétat mondani. 

8. Milyen számodra a tökéletes randi?
Nem tudom. Még sosem randiztam. És elképzelésem pedig nincs. Az biztos hogy nem szeretném ha majd az akivel elmegyek randizni kölcsön rám. 

9. Honnan vetted az ötletet az aktuális történetedhez?
Az mindig csak úgy jön. Nem tudom hogy honnan. 

10. Mi ihlet meg, az írás során?
Amikor egy történetet írok csak a nagyobb vonalak vannak meg. Sosem tudom mit írjak a következő fejezetben vagy hogy hogyan jussak el a nagyobb körvonalakig. Mikor elkezdek írni mindig zenét hallgatok és az segít kitalálni.  

11. Mióta írsz és miért?
 Tavaly április május óta. És azért írok mert ez egy kikapcsolódás. És mert olyankor egy mások világban vagyok ugyan úgy mint az olvasásnál. 



 Netty&Wiky kérdései:

1. Hány éves vagy?

Most töltöttem be a 19-et 

2. Van barátod/barátnőd?

Nem nincs barátom. 

3. Mit szeretnél még életedben kipróbálni?
Fogalmam sincs. Nincs különösebben semmi sem. 

4. Kedvenc sorozat?

A kedven sorozatom az a New Yorki helyszínelők. 

 5. Kedvenc blog és miért?

Mint ahogy azt már fent is említettem. Mindegyiket szeretem akiknek a rendszeres olvasója vagyok és Alkonyatos vagy Robstenes. Tényleg mindegyiket imádom. Mindenki nagyon jó író és én csak irigykedni tudok :) :) 

6. Strand vagy tengerpart?

Inkább a tengerpart.

7. Kedvenc ital?

Nem nagyon van olyan. 

8. Kedvenc ország?

Görögország Amerika, Anglia és persze Magyarországot is szeretem. 

9. Ki ihlette a történeted?

Nem személy és nem is tárgy. Nálam ezek csak úgy jönnek. Nem tudom hogy honnan.  

10. Mit szeretsz szabadidődben csinálni?

Írni

11. Ha lenne 3 kívánságod mit kívánnál?

Legyek mindig egészséges a családommal együtt. Soha ne veszítsem el azokat akiket szeretek. És mindig legyek boldog. 

Én már nem szeretném elküldeni senkinek sem. Mér nagyon sok mindenki megkapta.